Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. ban határozottnak vétessék, hanem elégséges az is, ha a végrendeletben a részesített akként van meg­jelölve, hogy személyét illetően kétség nem merül­het fel. Tr . (Kúriai 922. szept. 19. P. I. 246/1922. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. indokok: Azt a tényállást, hogy az 1916. február 14. nap­ján kelt ((Kedves Néném és kedves Öcsém» megszólítással kez­dődő levél eredetije az 1917. október 6. napján Waskontzban hősi halált hall F. János örökhagyó kezeírása és hogy ez a levél postán Cz. Kerencné (alperes) címére érkezett, az elsőbíróság a peres eljáráshan személyesen kihallgatott alperesnek esküvel meg­erősített vallomása alapján állapította meg; a bizonyításra köte­lezett alperest pedig a Pp. 371. §-ának második bekezdése alap­ján esküre azért bocsátotta, mert Cz. Ferencné alperesnek azt a vallomását, hogy ő úgy a tábori postai levelezőlapokat, mint a végrendeletet tartalmazó levelet posta útján kapta a kezéhez és hogy azok valamennyien a F. János kezeírása, valószínűsítve látta Sz. (iero tanúnak azzal a vallomásával, hogy a végrendeletet tar­talmazó levelet hozzá az alperes vitte el abban az időben, amikor az a hadbavonult F. Jánostól megérkezett, továbbá, hogy ezelőtt a tanú előtt F. János a bevonulását megelőzően is úgy nyilat­kozott, hogyha elpusztulna, akkor, ami vagyona van, azt Cz. Fe­rencnére hagyja, úgyszintén azzal a körülménnyel, hogy a Cz. Ferencnéhez címzett és F. János névaláírással ellátott 9 darab tábori postai levelezőlap ugyanazt a csapattestet és ugyanazt a postai számot tünteti fel, mint amely az ugyancsak Cz. Ferenc­nének címezett hivatalos tábori haláleset jelentésben előfordul, nemkülönben azzal, hogy a perben meghallgatott írásszakértők egyező véleménye szerint az általuk megvizsgált és összehason­lított 9 darab tábori postai levelezőlap és a végrendelkezést tar­talmazó levél egy és ugyanazon kézírástól származik. Ezt a ténymegállapítást a fellebbezési bíróság indokolása alapján helyesen fogadta el s magáévá tette az abból levont jogi következtetéseket is . . . Az 1876: XVI. t.-c. 7. §-a szerint írásbeli magánvégrende­leteknél a végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele szük­séges. De nincs előírva, hogy ennek a végrendelkezést tartal­mazó okirat lezárásánál kell feltüntetve lennie. Ebből következik, hogy a törvény fentebbi követelményének megfelel az az írásbeli magánvégrendelet is, amelynek szövegé­ből a végrendelkezés helyének és időpontjának a kitétele kétség­telenül megállapítható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom