Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)
US Magánjogi Döntvénytár. tartja, követetheti s utóbbinak csupán az a joga marad fenn, hogy a tulajdonostól az ingatlanokra tett beruházási költségeinek megtérítését szorgalmazhassa- (Kúria 1923. aug. 31. P. V. 8022/1922. sz.) Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a keresetileg megjelölt és özv. T. Istvánné holtiglani haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanok tulajdonosa a felperes. A nevezett haszonélvező 1922. május 16-án elhalt, az ingatlanokat azonban az alperes tartja birtokában, aki a nevezett haszonélvezővel közös háztartásban élt s ennek ingatlanait is kezelte. Felperes 1922. július 3-án, tehát a haszonélvező halála után indított keresetével az alperest az ingatlanok birtokbabocsátására kérte kötelezni azon az alapon, hogy a haszonélvezet az erre jogosított halálával megszűnvén, tulajdonjogából folyólag az ingatlanok birtoklása most már őt illeti. A fellebbezési bíróság elfogadva az elsőbíróság jogi álláspontját a birtokbaadás időpontját a gazdasági év végét követő 1922. évi október hó első napjára határozta meg. A fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja azonban a bírói joggyakorlatnak meg nem felel. Általános jogszabály ugyanis, hogy a haszonélvezet, mint személyhez kötött szolgalmi jog á haszonélvező halálával megszűnik és a tulajdonos kizárólagos jogi uralmánál fogva a haszonélvezet tárgyát képező ingatlanok birtokát a haszonélvezet megszűntével attól, aki azt a tulajdonos beleegyezése nélkül visszatartja, követelheti s utóbbinak csupán az a joga marad fenti, hogy a tulajdonostól az ingatlanokra tett beruházási költségeinek megtérítését szorgalmazhassa. A jelen esetben tehát felperes az ingatlanok birtokát a kereset beadásakor már jogosan követelhette, a gazdasági év leforgását bevárni nem tartozott; a fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes állásfoglalása és az erre alapított az a döntése, amellyel az alperest a költségek viselése alól mentesítette, jogszabálysértéssel kelettkezett; miért is a felperes csatlakozási kérelmének helyt adva, a megtámadott ítéletnek költségviselést tárgyazó rendelkezését a fenti rendelkezés értelmében megváltoztatni kellett. = Ugyanígy lemondás esetére fent 79. sz. — Halál esetére ellenk. Mjogi Dtár XIII. 59. (más tanács). — Más az eset, ha a haszonélvező az ingatlant haszonbérbe adta. Ilyenkor P. VI. 5686/1922. sz. szerint: Abban az esetben, ha az életfogytiglani haszonélvezetre jogosult — a haszonélvezettel terhelt ingatlanokat ellenérték ellenében másoknak használatra átengedte és a gazdasági év folyama alatt elhal — a tulajdonosok az ingatlanok birtokába és haszonélvezetébe csak a gazdasági év lejártával léphetnek és csak arra van igényük, hogy a használatért megállapított ellenértéket annyiban, amennyiben ezt az életfogytiglani haszonélvezetre jogosult még meg nem kapta, követelhetik. A felperesek ily igényt nem emeltek, hanem az alperesektől az életfogytiglani haszonélvező halálának évében előállott termés felét követelhetik. Ehhez azonban joguk nincs.
