Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

128 Magánjogi Döntvénytár. fogadása következvén, a felperes az A) alatti nyilatkozat alapján a külön megállapodás szerint is természetben kiszolgáltatni igért járandóságoknak az esedékesség időpontjában fennállott készpénzbeli értékének teljes kiegyenlítésül való elfogadására nem szorítható ; és nincs ugyan olyan jogszabály, amely szerint a gazdasági alkalmazott megszolgált és esedékes természetbeni járandóságai tekintetében magát legkésőbb a gazdaságból való eltávozáskor vagy egyáltalán fedezni tartoznék; ámde a természetbeni illetményei kiszolgáltatása tekintetében kikötött időben természetbeni illetményeihez hozzá nem jutott gazdasági alkalmazottra nézve is kötelező az az általános jogszabály, hogy még a szerződéshez hű fél is köteles a másik felet a nagyobb károsodástól megóvni és a kár csökkentésénél közreműködni, mihelyt kétségtelenné válik előtte, hogy a szerződésszegő fél természetbeni szolgáltatásra irányuló kötelezettségét teljesíteni nem tudja vagy nem akarja; miből jog és okszerűleg folyik továbbá az a ténybeli és jogi következtetés, hogy az alperes B) alatti értesítéséből a hátralékos természetbeni illetmények kiszolgáltatásának megtagadásáról s csupán ezek készpénzbeli ellenértékének megtérítése iránti alperesi nyilatkozatról értesült felperesnek ennél a jogszabálynál fogva állott volna kötelességében ebben az időpontban a természetbeni illetmények faja, minősége és mennyiségének megfelelő ingók beszerzésével a szerződésszegő alperest a nagyobb károsodástól megóvni és kára csökkentésénél közreműködni; s a két évvel utóbb 1921. júl. 16-án a szolgálati járandóságok természetben való kiadását a felperes jogosan annál kevésbé kövelelheti, mert a fellebbezési bíróság ítélete alaki jogszabálysértése nélkül nem tartalmaz ténymegállapítást arra nézve, hogy ezek az 1919. ápr. 24-én természetben kiadni kötelezett illetmények a keresetindításakor természetben még meglettek volna és még jelenleg is meglennének. De a természetben való kiszolgáltatás megtagadásának kétségtelenné válta időpontjában, 1919. júl. hó 1-én bekövetkezett, ebből a nagyobb károsodás elhárítására vonatkozó kötelezettségből okszerűleg folyik továbbá az is, hogy a természetben jogosan nem követelhető ingóknak a felperes csakis az 1919. évi júl. 1-én, illetve elején fennálló rendes forgalmi, avagy hatóságilag megállapított áron való beszerezhetési értéket követelheti jogosan. Ennélfogva az alperesnek a szolgálati illetmények természetben való kiszolgáltatására vonatkozó kötelezése anyagjogi jogszabálysértéssel történt, de anyagjogi jogszabálysértéssel történt a készpénzbeli ellenértéknek az 1919. évi április havában fennállott forgalmi, illetve hatósági árak alapján történt megállapítása