Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

426 Magánjogi Döntvénytár. «Az árverési vételárt illető fellebbezési bírósági rendelkezés szintén nem sért jogszabályt, mert felperesnek nem lehet többre igénye, mint a vételárnak meg nem fizetett hátralékára és pedig az árveréskor fennállott összegben, mert a felperes által kért — a pénzérték csökkenésére tekintettel — átszámítás útján megállapítandó magasabb összegben való fizetésre törvényhozási rendelkezés hiányában az alperes jogszerű alapon nem kötelezhető.)) 96. A szolgáltatásnak időközben beállott elértéktelenedésének joghátránya a nyilván rosszhiszemű fizetési késedelem folyományaként az adóst terheli. (Kúria 1923. jún. 6. P. VI. 5504/1922.) Indokok : A nem vitás tényállás szerint alperes 1919. jan. hó 1. napján arra kötelezte magát, hogy a felperesnek és fivérének a házuk leégéséből származott káruk megtérítéséül a szarufákhoz és gerendákhoz szükséges faanyagon és a tető alá szolgáló téglaalaphoz szükségelt téglákon felül további építkezési költségekre 8000 K-t megfizet, amely összegből 3000 K a felperest illette meg. Megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy ez a pénzösszeg, a szolgáltatott anyagok értékével együtt, a tűzeset idejében és a megállapodáskor is felperes kárának megfelelő ellenérték volt. Alperes fizetési kötelezettségének azonban eleget nem tett, de sőt a lefolytatott jelen perben, ennek a kötelezettségnek"a vállalását is megtagadta. A pénz értékének a megállapodás időpontját követőleg beállott közismert nagyfokú csökkenéséből pedig nyilvánvaló, hogy az alperes által kötelezett ez a 6000, illetve 3000 K ma már a megállapodáskori értéknél tetemesen kisebb értékű. A fellebbezési bíróság által megítélt összeg és a késedelmi kamat szolgáltatásával tehát felperes, elszenvedett kárát illetőleg, az alperes által kötelezett mérvben kárpótolva nincs. Alperes fizetési késedelmét nemcsak nem igazolta, de alaptalan védekezésével tudatosan közrehatott abban, hogy a teljesítés időpontja évekkel elodáztassék. A szolgáltatásnak időközben beállott elértéktelenedésének joghátránya tehát, a nyilván rosszhiszemű fizetési késedelem folyományaként, az alperest terheli. S minthogy az a körülmény, hogy felperes a keresetet a megállapodást követőleg egy évvel utóbb indította meg, alperes további késedelme, s alaptalan védekezése, folytán úgy a jogszolgáltatásnak az 1919. év folyamán bekövetkezett s hosszabb időn át tartott szünetelésére tekintettel, az anyagi hátránynak felperesre való áthárítására vagy a kárnak megosztására alapul nem szolgálhat, ezért a kir. Kúria felperes felülvizsgálati kérelmének helyet adott, s az 1919. jan. 1. napján kötelezett 3000 K-val szemben a keresetileg érvényesített 30,000 K-t, a Pp. 271. §-a alapján, a pénznek a fellebbezési bíróság ítéletének hozatala ide-