Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 111 helyettesíthető dolgokért ugyanazon fajú dolgoknak természetben való szolgáltatására is. (Kúria 4923. ápr. 6. P. II. 2103/1922. sz.) Indokok: A meg nem támadott irányadó tényállás szerint a felek közölt 1917. dec. hó 19-én létrejött kötés értelmében a felperes az alperes által Göllén a felperes hizlaló telepén a kikötött egységáron átvenni kötelezett kinízott sertéseknek Dombóvárra, az alperes lakására tengelyen leendő beszállítására kötelezte magát. A kikötésnek megfelelőleg átadott s a felperes által beszállítani kötelezett sertések közül 2 drb. 385 kgr. súlyú sertés 1918. évi május hó 31-én szállítás közben annál az oknál fogva hullott el, mert a hízott sertések beszállítására rosszul felszerelt kocsikban a kocsis ülésektől megfelelőleg el nem rekesztett és emiatt szállítás közben előrebukó s a nagy melegben a teljes kihízás folytán amúgy is fulladozó sertések orrát a felperes kocsisai véresre verték s az ennek folytán előállott orrvérzés a sertések megfulladását elősegítette s ahhoz hozzá járult, minek következtében a sertések megfulladás következtében elhullottak. Ebből a tényállásból fofyólag nem fogadhatta el alaposnak a kir. Kúria a felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy szerződésileg a tengelyen való beszállítás ((felelősség nélküli)) volta lévén kikötve, a szállítás közben elhullott serlésekért való felelősség a szerződési kikötés figyelmen kívül hagyásával anyagjogi jogszabálysértéssel lett terhére megállapítva; nem pedig azért, mert a szállítás ((felelősség nélküli)) voltára vonatkozó kikötésnek csak az a helyes értelme, hogy a hízott sertéseknek rendes szállítási eszközökkel rendes időben és módon történendő beszállítása közben a kihízott sertések ebbeli minősége folytán rendszerint előállani szokott esetleges fulladási ellhullásból előállható károsodásért való felősséget kívánta a felperes magától elhárítani, nem terjeszthető ki azonban ez a mentesség a felperesnek a tengelyen való beszállítást teljesítő alkalmazottai által okozott s teljes kihízás folytán a nagy melegben amúgy is fulladozó sertések orrának véresre verése s a sertéseknek ennek folytán bekövetkezett orrvérzése által elősegített és előidézett fulladási elhullásra, mert az elhullás így a felperes alkalmazottainak gondatlan eljárásával áll okozati összefüggésben, az ez iránti felelősség pedig a felperes terhére esik. Nem sértett tehát anyagjogi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn a tengelyen való szállítás közben a felperes hibájából elhullottnak tekintendő 2 drb. hízott sertés 385 kgr. élősúlya után a szerződésileg visszaadni kötelezett 40% fehérárú (zsír és szalonna) visszaadására az alperest kötelezhetőnek nem találta.