Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 99 azokat előre nem láthatták; de nyilvánvaló az is, hogy felperes a mai viszonyok között havi 300 K tartásdíjból meg nem élhet. Mindezeknél fogva — tekintettel arra is, hogy a fellebbezési bíróság — nyilván elfoglalt jogi álláspontjánál fogva nem állapított meg tényállást a felek vagyoni és kereseti viszonyait illetőleg, minélfogva az a kérdés, hogy felperes tartásdíja a Pp. 413. §-a értelmében felemelhető-e vagy sem, e helyütt el nem dönthető: a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a fenti rendelkezés szerint megváltoztatta és a pert a Pp. 547. és 506. §-ai második bekezdése értelmében további tárgyalás és új ítélet hozatala végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. = L. ugyanígy raárjMjogi Dtár XV. 111. sz.; v. ö. a köv. 76. sz. esettel. 76. Az özvegy az özvegyi haszonélvezeti jogának megváltása fejében egyezségileg kikötött járadékösszeg megfelelő módon való megváltoztatását követelni jogosult. (Kúria 1923. jan. 30. P. I. 2595/1921 sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s kimondja, hogy felperes azon az alapon, hogy özvegyi haszonélvezeti jogának megváltása fejében az alperes által neki egyezségileg kötelezett évi 4000 K járadékösszegnek felemelését követelni nem jogosult, elutasíthatónak nem találja, ehhez képest a fellebbezési bíróságot a tényállás szabályszerű megállapítására és a megváltási összeg mérvének, valamint a felülvizsgálati költség viselésének kérdésére is kiterjedő új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint 1917. évi augusztus 16. napján meghalt B. Béla a feleségének (jelenlegi felperesnek) özvegyi jogát végrendeletében akként szabályozta, hogy részére körülbelül 20 hold ingatlannak haszonélvezetét hagyta, ha pedig özvegye az ingatlanok haszonélvezetéről lemondana, hagyatékából akkora tőkét rendelt kihasíttatni, amely évenként 24-00 K kamatot hoz, mely kamatösszeg haszonélvezeti jog megváltása címén özvegyének adandó ki. A hagyatéki tárgyalás során az özvegynek az után a kijelentése után, hogy az ingatlanokat haszonélvezni nem kívánja, az özvegy és az általános örökös — a jelenlegi alperes között az a megállapodás jött létre, hogy az alperes a felperes özvegyi jogának megváltása fejében évenként 4000 koronát tartozik kifizetni. Minthogy örökhagyó B. Béla a végrendeletében megjelölt ingatlannak haszonélvezetét özvegyi jog címén hagyta a felesége, jelenlegi felperes részére, s ennek az ingatlanok haszonélvezeti jogáról történt lemondása ellenében ugyancsak az özvegyi jog fejében van úgy a végrendeletben, mint a peres felek között létrejött megállapodásban a megváltási összeg megállapítva, s mint7*