Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. végleges hatállyal rendezné, mint a tőkefizetést megszabó marasztalás, mert hogy a bíróság a kötelezettet tőke helyeit járadékban marasztalja, annak az oka nem más, mint az, hogy járadékkal az elszenvedett kár a fennforgó esetben igazságosabban egyenlíthető ki, mint végkielégítésképen megítélt tőkével, amelynek megállapításánál a bíróságnak rendszerint ismeretlen tényezőkkel, nevezetesen a jogosult életének vagy keresetképtelenségének előre bizton meg nem állapítható tartalmával, valamint azzal is kell számolnia, hogy a munkaképességben mutatkozó csökkenés gyakran előre fel nem ismerhető fiziológiai okokból csak igen huzamos idő lefolytával jut végleges kialakuláshoz ; a további ok pedig az, hogy járadék megítélése esetében a jogosult nincs kitéve annak a veszélynek, hogy a kártérítési összeget idő előtt elköltse és ezzel magát szorult helyzetbe juttassa. Az 1874: XVIII. tc. javaslatához fűződő miniszteri indokolás is támogatja az eddig előadottakban kifejtett felfogás helyességél; mert általában kártérítésről, kárpótlásról, kártalanításról szól. Van ugyan az indokolásban néhány, hely, amelyből az ellenkező felfogásra lehetne következtetni. így a 2. §-ra vonatkozó, indokolásban ez áll: ((azon személyek, kiket az elhalt eltartani köteles volt, a vaspálya-társaságtól követelhetik, hogy az elhúnyt helyében és oly mértékben, mint ez kötelezve volt, eltartásukról gondoskodjék.)) Ez a kijelentés nem fedi azonhan a 2. §. 2. pontjának szövegét, amelynek fentebb megállapított helyes értelme az, hogy a fizetési kötelezettség csupán az elhúnyt keresményének keretén belül mozoghat és kártérítési természetű. Ha pedig a törvény szövege és javaslatának indokolása között eltérés van, kétségtelen, hogy a törvény szövege az irányadó. Az 1874: XVIII. tcikk javaslatának indokolása, továbbá az o. §-ra vonatkozó részében a baleseti járadék leszállításának vagy felemelésének okaként általában utal arra, hogy a járadékot megállapító ((ítélet után a sérült anyagi helyzete javulhatott)) vagy hogy ((helyzete az ítélet után még rosszabbra)) fordulhatott, vagyis az indokolás idevonatkozó része az 5. ^-ban azt az értelmet látszik tulajdonítani, mintha ez a §. nemcsak a járadékot élvezőnek sérült állapotában, hanem általában anyagi helyzetében bekövetkezett változások alapján is megengedné a járadék megváltoztatását. Az indokolásnak az o. §-ra vonatkozó idézett része azonban szintén azért nem vehető figyelembe, mert ellentélben áll a törvény szövegével, jelesül az 5. §. világos szavaival. Az 5. §. ugyanis csak azoknak a körülményeknek lényeges megváltozásához köti a megítélt járadék utólagos megváltozását, amelyek «a megállapítás indokául szolgáltak)), ezek között pedig a járadék eredeti megállapítása alkalmával a sérült anyagi helyzetének