Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 89 érvényesíteni arra a vagyonállagra is, amelyet az örökhagyó fiági utóöröklés tárgyául kijelölt, de» csak annyiban s abban a terjedelemben, amennyiben és ameddig ezt a fennálló anyagi jogszabályok megengedték. Az pedig, hogy fentebb ismertetett nyilatkozataikat maguk az érdekelt felek is így értelmezték, nyilvánvaló abból, hogy az öröklésre jogosultakat és ezek között az örökösödés sorrendjét a végrendelet tartalmának megfelelően állapították meg, és így egyik utóörököst sem zárták el attól, hogy a végrendelet alapján örökölhessen, de ennek lehetőségét az első utóörököst követőleg az anyagi jog által megszabott korlátok közzé szorították, vagyis attól tették függővé, hogy az utóöröklés előzőiknél ne következzék be. Azzal szemben pedig, hogy az érdekeltek örökösödési igényeiket a hagyatéki eljárásban a most felhozottaknak megfelelően rendezték, sikeresen nem is vitatható, hogy ők többször említett nyilatkozataiknak a megállapodások világos tartalmától eltérő, sőt ezzel' merőben ellenkező értelmet tulajdonítottak ; következőleg nem vitatható sikeresen az sem, hogy az örökösök e nyilatkozatokkal magukra nézve kötelezőnek ismerték el és fenntartani kívánták az örökhagyónak azt az akaratát, hogy a fiági öröklésre általa kijelölt vagyon tekintetében valamennyi utóörökösnevezés feltétlenül érvényesülhessen. Az a jogszabály egyébként, hogy az utóörökösödés csak egy fokon érvényesülhet, alkalmazandó volna abban az esetben is, ha nyilvánvaló lenne, hogy az érdekeltek az örökhagyónak az ismétlődő utóörökösödésre vonatkozó akaratát ugyanabban a hagyatékban magukra kötelezőnek ismerték el és fenntartani kívánták, mert ez irányú megállapodásuk szintén a vagyonnak hitbizományszerű lekötését eredményezné, ami pedig sem közérdekből, sem magánérdekből nem engedhető meg. = Állandó gyakorlat, PHT. 27ü. sz., Mjogi Dtár IX. 36. 72. Az örököstárs jogainak kijátszását célzó vagyonátruházási ügylet a jogaiban sértett fél részéről megtámadható akkor is, ha az ügylet megfelelő visszteher mellett és valóban létrejött. (Kúria 1923. febr. 23. P. V. 5481/1922. sz.) Indokok: — — A tényállást támadva panaszolják alperesek, hogy a fellebbezési bíróság ama tényekből, hogy a G) alatti (adásvevési szerződés) kiállításakor anyjuk már ágybanfekvő beteg volt, rosszul látott s a (íj alatti kiállítását követő 43 nap mulva elhalt, a hagyatékában pedig készpénz nem ma-