Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 79 Indokok : A fellebbezési bíróság azt a tényállási, hogy özv. T. Jánosné szül. U. Anna az I) alatti adásvevési szerződésben körülírt ingatlanokat a Zala vármegye összesített árvapénztárának vele szemben fennállott és járulékokkal együtt 282 K-t tevő követelésének kiűzetése ellenében ruházta át fiaira, a felperesre és az örökhagyóra, továbbá azt a tényállást, hogy ennek a 282 K-nak felerészét, azaz 141 K-t az örökhagyó fizesse "ki, az általa G. Ferenctől felvett 200 K kölcsönből, ezt a kölcsönt pedig az édesanyja gazdaságán kívül végzett munkájával szerzett jövedelméből térítette meg, végül azt a tényállást, hogy az I) alattival átruházott ingatlanoknak az örökhagyó tulajdonába került része az átruházás idejében összesen 933 K 33 f értékű volt; a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával állapította meg, a meggyőződését előidéző okokat az ítélet indokolásában tüzetesen ismertette és egyúttal okái adta annak is, hogy a felperesnek eskü alatti kihallgatását miért mellőzte abban az irányban, hogy az örökhegyó az 1) alattival megszerzett ingatlanokért a sajátjából semmit sem fizetett. Helyes a fellebbezési bíróságnak a megállapított tényállásból levont az a jogi következtetése, hogy az örökhagyóra az I) alattival átruházott 933 K 33 f értékű vagyonból szerzeménynek csupán 141 K értékű vagyonrész minősül, 792 K 33 f értékű vagyonilletmény pedig ági eredetű, mert ez az érték a felperessel közös törzsről visszteher nélkül hárult az örökhagyóra. Tekintettel azonban arra, hogy az örökhagyóra átruházott ingatlan vagyonból a fentebbi két összeg arányában, a szerzeményi 45%, az ági vagyonra pedig 85% esik, tehát az ági érték a szerzemény értékét többszörösen felülhaladja, ily esetben pedig s fennálló törvénykezési gyakorlat szerint a meglevő ági vagyon egészben adandó ki az annak öröklésére jogosultnak és a szerzeményi örökösnek csak a beruházott érték, vagyis az adolt esetben a vételár térítendő meg, a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a per főtárgyát illetően a rendelkező rész értelmében kellelt ítélni, annak a kiemelésével, hogy az alperest hilvestársi jogon megillető 141 K szerzeményi értéknek kifizetése helyeit annak csupán telekkönyvileg való biztosítása azért rendeltetett el, mert özvegyi jogánál fogva az ági vagyon birtokában az alperes van, és így a felperes mindaddig, míg az özvegyi jog fennáll és ő birtokba nem léphet, fizetésre a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint örököslársa javára nem kötelezhető. A tulajdonjog odaítélése azért mellőztetett, mert a hagyaték még nincs átadva, ez iránt tehát, valamint az özvegyi jog és a szerzeményi érték bekebelezése iránt is, a hagyatéki eljárás keretében kell intézkedni s az 1894: XVI. tc. 88. §-a értelmében evégből rendeltetett el, hogy az ítéletek hiteles kiadványban a hagyatéki bírsággal is, közöltessenek. A jogkérdésre mind a két peres fél nyertes lett, annak az eldöntése pedig, hogy a hagyatéki ingatlanok vitás része termé-