Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 73 nem kifogásolt helyhatósági bizonylat tartalma szerint a szóbanforgó ingatlan fekvése helyén az ingatlanok forgalmi értéke 1922. jan. havától 1922. ápr. haváig 50%-al emelkedett, kétségtelen, hogy a vállalt fizetési kötelezettség és a teljesítés ideje között a pénz elértéktelenedése folytán oly lényeges értékeltolódás következett be, amelynél fogva felperes az ügylet teljesítését már jogosan nem követelhette s az alperes a reá nézve beállott gazdasági lehetetlenülésre tekintettel az ügylettől elállani jogosítva volt. Nem változtathat ezen az állásponton az a körülmény, hogy az ingatlanra 9000 K s jár. erejéig bekebelezett zálogjogot az alperes — noha annak törlése az ó' kötelessége volt — mindezideig nem töröltette; mert eltekintve attól, hogy az F) alatt csatolt és nem kifogásolt törlési engedély tanusága szerint a szóbanforgó tehertétel kitörlése még 1921. okt. 7-én engedélyezve lett; a tehermentesítési kötelesség elmulasztása jelentőséggel csak az esetben bírna, ha a szerződéstől a vevő felperes kivánna elállani, egyébként pedig alperesnek eme késedelméből folyólag felperesnek csupán arra lehet joga, hogy a vételárból a jelzálogos tehertételnek megfelelő összeget fizetés hatályával bírói letétbe helyezze. = L. az 59. és 60. sz. eseteket. 62. /. A szerződés nem teljesítéséből eredő kár a szerződéses kötelem teljesítésére kitűzött határidőben jár le. — //. Ha a követelés késedelmes érvényesítése a hitelező mulasztására vezethető vissza: a pénz vásárlóerejének időközben beállott leromlása nem eshetik az adós terhére. (Kúria 1923. febr. 13. P. V. 3958/1922. sz.) Indokok : A megállapított és meg nem támadott ítéleti tényállás szerint a felperes által az alperes ellen a szegedi kir. törvényszéknél 10,497/1912. P. szám alatt ingatlan tulajdonjoga iránt indított perben hozott másod- és harmadbírósági ítéletekkel a tápéi 345. tkvi betétben 405. hrsz. a. felvett ingatlanból az alperest illető jutalék tulajdonjoga ítéltetett ugyan meg a felperes részére, tekintettel azonban arra, hogy a felek egyező előadása szerint az a, per valójában nem a tápéi 345. sz. tkvi betétben felvett 405. hrszámú, hanem a tápéi 528. sz. tkvi betétben felvett 403. h. r. és 333. ö. i. számú ingatlanból az alperest illető jutalék tulajdonjoga iránt folyt, mert közöttük a tápéi 345. sz. tkvi betétben 405. h. r. sz. a. felvett ingatlan tekintetében vita soha sem merült fel, helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az említett ítéletekben tévesen jelöltetett meg a per tárgyának telekkönyvi és helyrajzi száma ; és hogy azokkal a tápéi 528. sz. tkvi betétben felvett 403. h. r. és 333. ö. i. számú ingatlannak az alperest illetett jutaléka tekintendő a felperes részére megítéltnek. A megállapított és meg nem lámadott ítéleti tényállás szerint ez az ingat-