Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 1870 : XVI. t.-c. 3. §-a értelmében képes volt annak bizonyítására, hogy a végrendelkező személyében sem csalás, sem tévedés nem történt; a fellebbezési bíróság tehát nem -sértette meg az anyagi jogot, amidőn L. István tanúnak vallomását elfogadva a keresetnek helyt adott és néhai H. Sándorné szóbeli végrendeletét érvényesnek kimondotta. * * = Hasonló : Mjogi Dtár H. 131. — V. ö. Dtár új f. XIV. 16. — Közjegyzői végrendelet tanúira I. a köv. 36. sz. esetet. 36. A közjegyzői törvény 70. §-a szerint az ügyleti tanuknak nem kell egyszersmind azonossági tanuknak is lenni és így egymagában az a körülmény, hogy az ügyleti tanuk a vég rendelkezőt nem ismerték — ha csak a végrendelkező személyazonosságát a kir. közjegyző megállapította — a végrendelet érvénytelenítésére okul nem szolgálhat. (Kúria 1922. febr. 16. P. I. 2981 1921. sz.) = Magánvégrendelet tanúira nézve L az előző 3u. sz. esetet. 37. i Az írásbafoglalt végrendelet csak az esetben fogadható el az 1876. évi XVI. t.-c. 19. §-a alapján szóbeli végrendeletnek, ha a végrendelkező kifejezést adott annak az akaratának, hogy amennyiben írásbafoglalt végrendelete, mint ilyen meg nem állana, nyilatkozatai szóbeli végrendeletnek tekintessenek. (Kúria 1921. dec. 13. P. 1. 2650/1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletének a szóbeli végrendeletre vonatkozó s felülvizsgálati kérelemmel megtámadott rendelkezését megváltoztatja, néhai S. Lajos örökhagyónak 1918. évi augusztus 9-én alkotott végrendeletét, mint szóbeli végrendeletet is 4*