Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjógi Dönlvénytáy, 31 és érvényesítette — a. peres ingatlan jutalékra vonatkozó elismerését abban a tudatban tette, hogy az apa nevéről közvetlenül a férje nevére telekkönyvezeit peres ingatlanjutalék apai ági vagyon és arra őt hitvestársi öröklési jog meg nem illeti. Ez az elismerés a való tényállás nem ismerésén alapulva, hatálytalan, mert a vagyon szerzeménynek bizonyult: ennélfogva, mivel a felperes akarata szerzeményi vagyon átengedésére nem irányult, felperesnek az az elismerése, hogy a szerzeményi ingatlant tévesen ági vagyonnak minősítette, az alperesek javára énényes szerzési jogalapul el nem fogadható. Ezekhez képest a fellebbezési bíróság nem sérteti anyagi jogszabályt azzal, hogy a peres szerzeményi ingatlan jutalékot felperesnek hitvestársi öröklés jog címén megítélte, az alpereseknek ez irányban előterjesztett felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. De nem bír jogszerű alappal alpereseknek az a további panasza sem, hogy az ingatlan nem volt volna természetben megítélhető, mert anyagi jogszabály, hogy a szerzeményi ingatlan, ha természetben megvan, rendszerint természetben ítélendő meg. * * = Ad II. Hasonló eset a következő is (Kúria I\ I. 1453/4921.) : «.. .Az örökhagyó ingatlan hagyatékát annak hátrahagyott özvegye és anyai ágon oldalrokonai (az I—V. r. alperesek) a fennálló jogtételektől eltérően nyilvánították ;i hagyatéki tárgyaláson ( ági jellegűnek)) és ellenkezik a jogszabályokkal az a megállapításuk is, hogy azok tekintetében «az oldalági örökösödés esete forog fenn *. Abban az esetben tehát, ha megfelelő ténybeli adatok támogatnák azt, hogy a/, örökhagyó hilveslársa csak ebben a téves feltevésben kötötte meg az osztályegyességet az I V. r. alperesekkel, mint oldalági rokonokkal akként, hogy a szóbanforiíó ingatlanok törvényes oldalági örökösödés jog címén egészben az oldalági örökösöket illessék, a háirahagyolt hilvestársnak ez a lényeges tévedése alapul szolgálna arra, hogy ezen a címen az osztályegyesség megtániadlassék és érvényteleníttessék; mert az eljáró kir. közjegyző tartozott volna a jogban nem jártas érdekelteket, tehát az örökhagyó hitveslársát is felvilágosítani arról, hogy a hagyatéki ingatlanok szerzeményi jellegűek és azokra, mint ilyenekre a fennforgó körülmenyek között kizárólag a hitvestársnak van a törvény alapján öröklési joga, s ha ezt a kir. közjegyző elmulasztotta, a tévedő hátrányára nem alkalmazható az a jogszabály, hogy a jogban való tévedés nem menthető)). — Hasonlókép a közjegyző mulasztásán alapuló téves jogi minősítés és ezzel kapcsolatban tévedés a nyilatkozat jogi jelentősége felől forog fenn a következő. (P. III. 2438/1921. sz.) esetben: «Nem vitás, de egyébként a fellebbezési bíróság tényként meg is állapította, hogy felek az 1917 június 2-án 112/1917. ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratban megjelölt vagyont házasságuk tartama alatt szerezték. — Ezzel a ténymegállapítással ellentétben a közjegyzői okirat azt tartalmazza, hogy a bőnyi 14-7. és 785. számú tjkönyvekben foglalt ingatlanok,valamint az alperes birtokában lévő ingó vagyon is egészben kizárólag alperes külön vagyona, az ő kizárólagos szerzeménye. — A közjegyzői okiratban tehát a fent megjelölt ingatlanoknak és az ingóságoknak a jogi minősége nem a valóságnak megfelelően van feltüntetve, s abban annak, hogy felperes a törvény szerint őt megillető közszerzemény valamely részéről az alperes javára lemondott, nyoma sincs. — Ily körülmények közt felperes nem zárható el annak bizonyítá-