Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)
Magánjogi Döntvénytár. alkotott végrendeletnek az örökhagyó egyik leánja, az elmebeteg k. Mihályné született R. Jozeíin részére eseti gondnokul kirendelt Cs. Géza ügyvéd részéről való megtámadását vétkes és jogellenes cselekménynek minősítette abból a/ okból, inert az örökhagyó, a végrendeletben hagyományosokként megnevezett leányait abban az esetben, ha ezek az ő rendelkezéseivel megelégedve nem volnának, a nekik rendelt hagyományok visszavonása mellett a köteles részre szorította; ezzel pedig kifejezésre juttatta, hogv a végre nihilét megszegését oly súlyos kegy eletsértésnek tekinti, melv az utólagos érdemetlenséghez hasonlóan az öröklésből való kizárást vonja maga után. Es a keresetei a fellebbezési bíróság kizárólag azért utasította el, meri a vétkességből eredő jogellenes cselekményeknél képviseletnek helye nem lévén, a gondnok megtámadási jogcselekménye a gondnokoltra ki nem hat és így a R. Simon végrendeletében foglalt tilalom megszegése, mint nem az elmebeteg K. Mihályné akaratából származó vétkes cselekmém, a most nevezett gondnokoltra jogvesztéssel nem járhatott. A végrendelkező a részesítés elvesztésének terhe alatt meghagyhatja ugyan az örökösnek vag\ hagyományosnak azt, hogy a végrendeletet vagv annak egyes intézkedéseit meg ne támadja. \iszont azonban az örökösnek és a hagyományosnak is joga van ahhoz, hogv a végrendeletet megtámadja, ha annak intézkedéseit a törvénv szerint őt .megillető örökösödési igények szempontjából sérelmesnek találja. Ha tehát az örökös vagy a hagyományos ezzel a jogával él és az általa sérelmesnek tartott végrendeletet megtámadja, ezt a cselekményét vétkesnek és jogellenesnek minősíteni nem lehet akkor sem, ha a/t a végrendelkező kegyeletsértésnek tekinti és jogvesztéssel, a részesítés megvonásával bünteti is. Mert a jogvesztés ebben az esetben nein azért következik be, mintha a végrendelet megtámadása önmagában jogellenes és az erkölcsi törvényekbe ütköző vétkes cselekmény volna, hanem kizárólag azért, mert az örökhagyó így rendelkezett s rendelkezése tiltó törvénybe nem ütközött. Ha pedig a megtámadás vétkesnek és jogellenesnek nem minősül akkor, amidőn ezt a jogot a cselekvőképes részesített saját személvében gyakorolja, nem lehet a "megtámadás puszta tényét vétkesnek és jogellenesnek nyilvánítani akkor sem, ha ez a nem cselekvőképes részesítettnek törvényes képviselőjétől származott, Ezekből önként következik, hogy a megtámadás jogkövetkezményének kimondására irányuló kereset nem utasítható el pusztán amiatt, hogy a végrendelet érvényességét a nem cselekvőképes hagyományos nevében annak gondnoka támadta meg