Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 127 zárva annak a lehetősége, hogy a felek olyan helyiségek át­ruházása felett is jogérvényesen szerződhessenek, amely helyi­ségek elfoglalásához a lakáshivatal engedélye szükséges, mivel maga a szerződés mint magánjogi ügylet, törvényes tilalomba nem ütközik, legfeljebb csak a szerződés tényleges foganatba vétele ütközik akadályba a lakhatási engedély kiadásának eset­leges megtagadása miatt: mégis vizsgálat tárgyává tette azt, hogy mily befolyással van a felek jogviszonyára a kereseti jog szem­pontjából az a körülmény, hogy felperesek lakásigazolványt nem kaptak. A fentebbi tényállásból nyilván kitűnik, hogy a felperesek­nek az ügylet megkötése alkalmával az volt a célzatuk, hogy azáltal a megvett vendéglő - üzlet birtokába jussanak, aminek viszont — az említett lakásrendelet fennlétében — elkerülhetet­len feltétele volt az, hogy a vendéglő üzlethelyiségét is maguknak megszerezhessék, mert helyiség nélkül az üzlet reájuk nézve — a dolog természete szerint — értéktelen lett volna, vagyis enél­kül az adásvétel érdekükben nem is állott volna. Ebből folyólag, tekintettel az ügyfelek viszonyaira, az ügylet természetére és az A) V. alatti szerződés 6. pontjában alperes által vállalt kötelezett­ségre, a kir. Küria arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek között kötött ügylet abból a feltevésből, tehát azzal a feltétellel jött létre, hogy a felperesek a megvett üzletet tényleg folytat­hassák is, amit kétségtelenül mutat az, hogy a szerződés 6. pont­jában — amint már fentebb említve volt — garanciát vállalt minden intézkedést meglenni arra nézve, hogy a vevők az üzle­tet háborítatlanul folytathassák. Ily körülmények között tehát, amidőn felpereseknek minden érdeke a lakásigazolvány megszerzéséhez fűződött, részükről a szerződés további fenntartásának érdeke elenyészett akkor, amidőn a lakáshivatal határozatából arról győződtek meg, hogy a szerző­dés által elérni kívánt — és alperes állal is ismert — célt a vendéglői üzlet tényleges megszerzését — az ahhoz feltétlenül szükséges lakásigazolvány hiánya miatt — elérni nem tudják, vagyis az ügyletnek mindkét részről ismert és szemmel tartott feltétele be nem következett, felpereseknek joguk volt a szerző­dés felbontását, illetve hatályának megszüntetéséi keresettel szor­galmazni. Az ehhez való jogot felperesek csakis az esetben veszíthet­ték volna el, ha alperes kimutatja, hogy felperesek a lakásigazol­ványt saját hibájuk, vagy mulasztásukból folyólag nem kapták meg, amire azonban a fellebbezési bíróság ítéleti ténymegállapí­tása adatot nem nyújt. Alperes ugyan e részben azt vitatja, hogy felpereseknek nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom