Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

118 Magánjogi Döntvénytár. hogy az ingatlant jelzálogjog terheli s ez a tkvi állás szerint fennállónak jelentkezik, hanem azon, hogy a fennálló jelzálogjog alapjául szolgáló követelés, illetve tartozás fennáll-e, mert ha ez fenn nem áll, akkor a teherviselés kérdése nem tartozhat az adásvételi ügylet lényegéhez s ilyen esetben csupán a jelzálogjog törlésére vonatkozó rendelkezésnek hiánya az ügyletnek érvényes létrejöttét nem gátolja. * * = Ad I. Az ingatlanvételre vonatkozó okirati kényszerre nézve 1. fent a 16., 17., 24., 43., 44. és 85. sz. eseteket és az ott idézetteket; valamint alább a 80—82. sz. eseteket. — Ad II. Ingatlanvétel belső kellékeiről: Mjogi Dtár XIV. 2., 68., 69. sz. és az ott idézetteket. 80. A U20/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a értelmében csak ingatlant elidegenítő fogügylet érvényességéhez szükséges, hogy az okiratba foglaltassék, de sem ez a rendelet, sem pedig az általános magánjogi szabályok nem követelik meg az olyan jogügylettől való elállás érvényességéhez, amely jogügylet érvényesen csak írásba foglalva jöhet létre, az elállásnak okiratba foglalását. (Kúria 1922. febr. 15. P. V. 3493/1921. sz.) * * = Azonban az 1886: VII. tc. 23. §. alkalmazásában az elállás az elidegenítés fogalma alá esik : Mjogi Dtár XIV. 8. 81. Az a körülmény, hogy a szerződő felek az ügylet megkötésekor harmadik személy jogainak kijátszása végett akként állapodtak meg, hogy az írásbafoglalt adásvételi szerződésben nem a valódi vételárat tüntették fel, e szerződés érvényességét nem befolyásolja s ez nem minősíthető a H20I19Í8. M. E. sz. rendelet 1. §-a által előírt okiratba foglalás hiányának. (Kúria 1922. márc. 8. P. VI. 4044/1921. sz.)