Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Döntvénytár. 105 .vénycikknek az ideiglenes nőlartásról intézkedő 102. §-a, ennek a notarlásnak biztosítására irányuló rendelkezést egyáltalán nem tartalmazván, ebből önként következik, hogy az ideiglenes nőtartás biztosítására nézve nem a hivatkozott t.-c. 90. §-ában a végleges nőtartás biztosítása tekintetében foglalt kivételes rendelkezés nyer érvényesülést, hanem a követelések biztosítására vonatkozó általános jogszabályok az irányadók. Ennélfogva nem lehet az idézett törvény 90. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni akkor sem, ha az ideiglenes tartást a nő nem a házassági per keretében annak bírósága előtt, hanem annak keretén kívül az egyébként illetékes kir. járásbíróság előtt érvényesíti. Nem vitás tény a felek között, hogy a házasságuk most is fennáll és hogy felperes üőtartásdíját az arra illetékes pécsi kir. járásbíróság ítélte meg, az tehát nem lehet végleges, hanem csakis ideiglenes nőtartásdíj. Minthogy ezek szerint a H. T. 90. §-ának utolsó bekezdésében foglalt kivételes rendelkezést a fennforgó esetre alkalmazni nem lehet, következéskép felperesnek azt a kereseti igényét, hogy alperes az általa felperesnek fizetendő ideiglenes nőtartást biztosítsa, csakis az idevonatkozó általános anyagjogi szabályok szerint kell elbírálni. Az általános bírói gyakorlat — nyilván a biztosítási végrehajtásra vonatkozó jogszabályok alapján — jogszabályként fogadta el azt, hogy az időszakos szolgáltatásokra vonatkozó követeléseknek biztosítását az arra jogosított per útján sikeresen csakis akkor érvényesítheti, ha követelése behajtásának a veszélyeztetését kimutatja. Felperes ideiglenes nőtartásdíj követelése behajtásának veszélyeztetését azzal kívánta kimutatni, hogy három ízben is volt kénytelen alperes ellen a tartásdíja behajtása iránt végrehajtási lépéseket tenni és két ízben a végrehajtást tényleg foganatosította is, azonfelül a felek közös kiskorú gyermekei tartásdíjának a behajtása iránt az arra illetékes gyámhalóság is végrehajtást vezetett az alperes ellen. Minthogy azonban nem vitás tény, hogy ntindezek a végrehajtások eredményre is vezettek, azt pedig, hogy más valaki alperes ellen siker nélkül végrehajtást vezetett volna, felperes nem is állítja; minthogy továbbá felperes olyan körülményre sem mutatott reá, amely követelésének behajtását egyébként veszélyeztetné ; helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint felperest a neki alperessel szemben megítélt ideiglenes nőtartásdíjnak megfelelő összeg bírói letétbe helyezése mellett leendő biztosítására irányuló keresetével elutasította.