Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XV. kötet (Budapest, 1923)

Magánjogi Dönt vény tár. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a felperest a szóbanforgó adásvételi ügylet megkötésére a község lakosainak a felperes életét és vagyonát fenyegető magatartása és az elsőrendű alperesnek az a megtévesztő előadása indította, hogy a község lakosai az eladás tárgyát képező szőlőben levő pincéi feltörték, azt kifosztották ; hololt, amint ez kiderült, ennek teltese maga az elsőrendű alperes volt. Ez a panasz azonban alaptalan. Arra nézve ugyanis a perben semminemű adat nincs, hogy a felperes a szóbanlevő ingatlant a fenti tényállás szerint megállapított körülményekre való tekintet nélkül is eladta volna, vagyis hogy ügyletkötési akaratelhatározása a lakosság jogellenes fenyegető magatartása és az alperes megtévesztő előadásai nélkül is megtörtént volna. A lakosságnak felperes élet- és vagyonbiztonságát fenyegető magatartása, amelyről az alperesek is tudomással birtak, kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy a felperesben személyi- és vagy otfbiztonságát illetőleg alapos félelmet keltsen, az elsőrendű alperesnek az az eljárása pedig, hogy közvetlenül a szerződés megkötése előtt a pincekifosztást valótlan előadással mások ténykedésének tüntette fel, alkalmas lehetett arra, hogy felperesben > a korábbi napok eseményei által felidézett alapos félelmet ébrentartsa, illetve, hogy a vagyonának közvetlen veszélyben forgása iránti képzetét és alapos félelmét újból felkeltse. Ezek szerint kétségtelen, hogy a most említett körülmények és felperesnek az ingatlan eladására irányult akaratelhatározása között az okozati összefüggés fennforog; ily körülmények között pedig a felperes az ügyletet jogosan támadta meg, s annál a jogszabálynál fogva, hogy megtámadható az olyan jognyilatkozat, amelynél az akaratelhatározást akár valamely jogellenesen előidézett félelem vagy megfélemlítés, akár rosszhiszemű megtévesztés idézte elő, a fellebbezési bíróság az anyagi jognak is megfelelően döntött, midőn a keresetnek helyt adott. Ezt a döntést nem befolyásolhatta az a körülmény, hogy felperes keresetét csak 1920. január 44-én indította meg; mert nem vitás az, hogy a felperes a közbejött forradalmak miatt székhelyére végleg csak a jogrend helyreálltával 1919. augusztus havában térhetett vissza, az ettől kezdve a keresetindításig lefolyt idő pedig rövidsége miatt egymagábanvéve nem alkalmas annak megállapítására, hogy felperes az ügylet érvényességét elismerte, illetve, hogy megtámadási jogáról hallgatólag lemondott volna. A kifejtettekkel szemben nem hivatkozhattak sikerrel alperesek az előbbi állapot visszaállításának gazdasági lehetetlenülésre