Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

smintl harmadik személy is. Ennek is az az oka, hogy a már megítélt járadék felemelésének alapja csupán a balesete! szenvedőnek a sérüléssel kapcsolatos állapotában bekövetkezhető változása lehet, ilyen változás pedig, ha a balesel a sérült halálát okozta, be nem következhetik. Az az érvelés, hogy a balesetet szenvedő javára megítélt járadékot egészben vagy részben azért kell tartás jogi természetével bírónak minősíteni, mivel úgy e járadéknak, mint az il\ járadékkal pótolt keresménynek is rendeltetése az, hogy a keresőnek s azoknak, akikel a kereső (ártani köteles, eltartására szolgáljon, már annálfogva sem fogadható el, mert bármiféle vagyon hozadékának, bármily címen élvezett jövedelemnek általában véve az a természetes rendeltelése, hogy a jogosult abból saját magának és azoknak ellátását fedezze, akiket eltartani köteles; az tehát, hogy a baleseti járadék élvezője ezt a jövedelmét miként használja és használhatja lel, a járadék szolgáltatására kötelezettet, ha a kötelezés alapja nem tartási jogviszony, még nem sodorhatja tartási kötelembe. Ha a halesetet szenvedő egyén vagy halálos kimenetelű baleset esetén a tartásra jogosult hátramaradottak tőkeösszegben nyernek kielégítési, a kielégítési összegnek a külső viszonyok megváltoztatása alapján kért utólagos felemelését vagy leszállítását az e felfogás sem tartja jogilag lehetségesnek, amely az ugyanily címen megítélt járadék felemelését vagy leszállítását lehetőnek vitatja. Ámde, hogy a készpénzben kö\etelhelő kártérítés kiegyenlítésének módozatául valamely adott esetben az adós terhére a bíróság járadék lizetését állapította meg, ez még nem nyújt alapot arra a következtetésre, hogy a járadék fizetésére irányuló kötelezés a jogviszonyt a telek közöli nem oly végletehatállyal rendezné, mint a tőkefizetést megszabó marasztalás : mert hogy a bíróság a kötelezettel tőke hehetl járadékban marasztalja, annak az oka nem más, mint az, hogy járadékkal az elszenvedett kár a fennforgó esetben igazságosabban egyenlíthető ki, mint végkielégítésképen megítélt tőkével, amelynek megállapításánál a bíróságnak rendszerint ismeretlen tényezőkkel, nevezetesen a jogosul! életének vagy keresőképtelenségének előre bizton meg nem állapítható tartamával, valamint azzal is kell számolnia, hogy a munkaképességben mutatkozó csökkenés gyakran előre fel nem ismerhető fiziológiai okokból csak igen huzamos idő lefolytával jut végleges kialakuláshoz ; a további ok pedig az. hogy járadék megítélése esetében a jogosult nincs kitéve annak a veszélynek, hogy a kártérítési Összeget idő előtt elköltve önmagát szorult helyzetbe juttassa. Az 1874: XVIII. tc. javaslatához fűződő miniszteri indokolás