Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

(ií Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1921. ápr. 5. I'. II. 317/1921. sz.) A kir. Kúria: Alperesi a felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alperes a fellebbezési bíróság ítéletének oly értelmű megváltoztatása végeit folyamodott felülvizsgálatért, hogy felperes a keresetének 36o korona 40 fillér lökét meghaladó részével elutasíttassék és a költségek megfizetésében elmarasztaltassák. Ezt a felülvizsgálati kérelmet a kir. Kúria elutasította, mert helyes a fellebbezési bíróságnak az az anyagi jog felfogása, hogy alperes a felperes elveszeti szőnyegeiért azoknak amaz értéke erejéig tartozik kártérítést nyújtani, amellyel a per során foganatosított becsű idejében bírtak. Anyagi jogszabály ugyanis, hogy a letéteményes a letéti viszony megszűnténél a letétben tartott dolgot a letevőnek vagy természetben tartozik visszaszolgáltatni, vagy pedig annak teljes értékét tartozik megtéríteni. A perhez becsatolt ideiglenes vevény és letéti jegy az alperes által letéti őrizetbe vett összes ingók együttes értékét csak általában, minden különös hozzáadás nélkül, nevezetesen anélkül jelzi 4500 koronányinak, hogy bármely rendelkezést tennének arra nézve, hogy alperesnek a letéteményesi felelőssége kizárólag erre az összegre korláloztassék. Erre tekintettel tehát a kérdéses okiratok mondott adata nem alkalmas arra, hogy felperesnek alperes elleni kártérítési igénye az ahhoz az összeghez viszonyított számítási alapra, szerződési kikötés erejénél fogva tekintessék lekorlátozoltnak. A felperes kárigényének ehhez képest a törvényi jogszabályok alapján szükségessé váló elbírálása pedig alperesnek még azt a panaszát is alaptalannak mutatja, mintha a kereseti ingók elveszése megállapításának napja lett volna az az időpont, amikoron volt értékviszonyok a kérdéses kárigény mérvét többé már túlléphetetlenül szabták volna meg. Mert alperesnek ez a védekezése csak abban az esetben volna helytálló, ha abban az időben felperesnek az elveszett ingók értékét meg is ajánlotta és ezzel felperest azok pótlására alkalmas hasonlónemű ingók beszerzésére képesítő helyzethez juttatta volna. Alperes ezt nem telte; az ő késedelmének az anyagi jog szabálya szerint folytatólag is az ő rovására eső következménye volt tehát, hogy felperes az elveszelt ingóinak helyrepótlásához csak még azóta is megnövekedett áron juthat; vagyis helyes a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, hogy alperes felperesnek az emez utóbbi árhoz igazodó összeggel adja meg áz ezt megillető teljes kártalanítást. * * = V. ö. ptk. tvjav. biz. szöv. 1101. §. — Kártérítés terjedelmére irányadó időpont: u. o. 931. §., Mjogi Dtár XII. 115., 116, sz.