Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

30 Magánjogi Döntvénytár A vasutak ós csalóinak külön összpontosított telekkönyvezésérő-I szóló 1868:1. l.-c. 28. £-a szerint ugyanis a központi leiekkönyv szerkesztésére és kezelésére — amennyiben a törvény eltéréseket meg nem állapít — a közönséges telekkönyvi rendszer szabályai irányadók. Abban a kérdésben tehát, vájjon van-e helye külföldi valutára szóló jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzésnek, minthogy e részben a közönséges telekkönyvi rendszertől eltérésekel sem az 1868:1. t.-c., sem az ennek módosítása és kiegészítése tárgyában alkotott 1881 :LXI. t.-e., sem pedig más törvényerejű jogszabály nem tartalmaz, a központi telekkönyvi hatóságra is a közönséges telekkönyvi rendszer szabályai irányadók. A szóbaníorgó kérdésben a közönséges telekkönyvi hatóságokra és a központi telekkönyvi hatóságra nézve közös jogszabályok alapján fejlődött ki az az állandó bírói gyakorlat, hogy a vasutakat és a csatornákat terhelő kölcsönök a központi telekkönyvekben abban a belföldi vagy külföldi valutában nyernek jelzálogi biztosítást, amelyben a kölcsönt felvették. A központi telekkönyvekben idevonatkozólag található igen számos példa közül ehelyütt a kir. Kúria csak egynéhányra utal, nevezetesen a budapesti kir. törvényszék mint központi telekkönyvi hatóság 281 1884. kpt. sz. végzésével a 2., 21., 47. és 48., valamint ugyanennek a telekkönyvi halóságnak 427/1890. kpt. sz. végzésével az 52. és 57. számú központi telekkönyvekben frankban kifejezett 13. és német birodalmi márkában megjelölt 1., továbbá ugyancsak a nevezeti telekkönyvi hatóság 462 1888. kpt. sz. végzésével a 43. és 30. sz. központi telekkönyvekben német birodalmi márkában kifejezett elsőbbségi kölcsön erejéig bekebelezett jelzálogjogokra. Tételes törvényeink egyébiránt kifejezetten is foglalkoznak külföldi valutában vállalható és teljesítendő kötelezettségekkel anélkül, hogy ily pénzbeli kötelezettségek jelzálogi telekkönyvi bejegvzésének útját állanák. így az 1875: XXXVII. t.-c, (KT.) 326. §-a akként rendelkezik, hogy ha a szerződés olyan pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen és a fizetés bizonyos pénznemben köttetett ki, akkor a fizetést ebben a kikötött pénznemben kell teljesíteni. I gyanily értelemben rendelkezik az 1876: XXXVII. t.-c. (vt.) 37. §-á is. Általánosságban, vagyis minden jogalapból származó kötelezettségre kiterjedően rendelkezik az 1899: XXXVI. l.-c, amely a ko ronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról szól. E törvény 47. §-ának a külföldi valutára vonatkozó rendelkezése az, hogy az 1900. évi