Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

{\-2 Magánjogi Döntvénytár. állag tekintetében tervbe vett megoszlásnál egyelőre mellőzhető is volna, mert arról később a hagyatéki tárgyalás során amúgy is okirat készül, de a hagyatéki állagból kiszakított egyes vagyon­tárgyakra tervbe vett ily megállapodás csak vételi, vagyis elide­genítő jogügyletnek minősül, amelyhez azonban a föntebb fel­hívott rendelethely szerint még előzetes megegyezésnél is érvé­nyesség tekintetében az okiratba foglalásra anyagjogi szempont­ból szükség van. Már ezekből az okokból sem helytálló alperesnek védeke­zése és tulajdonjogi viszonkeresete. Minthogy pedig felperesek a szóbanforgó kertnek birtokában jogosultan voltak és egy éven belül indították keresetüket, ennél­fogva a fellebbezési bíróságnak az alperest marasztaló jogi dön­tése az anyagi jogszabályoknak megfelel.. = Ad I. Világos kifejezése annak, hogy az örökös az ingatlan tulajdon­jogát tkvi bejegyzés nélkül is megszerzi. — Ad II. L. a fenti 67—70. számú eseteket. 72. Az ingatlanra vonatkozó elidegenítési ügylet hatálytalanítása s ekként az előbbi állapot vissza­állítása, valamint annak az elismerése, hogy vala­mely ingatlan vagyon nem annak tulajdonát al­kotja, akinek tulajdonául az a telekkönyvben be­jegyezve van, hanem a korábbi tulajdonos hagyatéki vagyonához tartozik, nem tekinthető elidegenítési ügyletnek, miért is arra vonatkozóan a H20/1918. számú miniszteri rendelet 1.. §-ában megállapított alakiság, vagyis a jogügyletnek írásbafoglalása nem m szükséges. (Kúria 1921. május 24. P. V. 812/1921. sz.) = L. a fenti 67—71. sz. eseteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom