Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIV. kötet (Budapest, 1922)

Magánjogi Döntvénytár. 83 záradékolásáról kifejezetten és kötelezően nem intézkedik. (Kúria 1921. április 27. P. V. 459/1921. sz.) A kir. Kúria: Az alpereseket felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Alperesek alaki és anyagi szabálysértés miatt támadlak meg a fellebbezési bíróság ítéletét az alapon, mert a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy az adásvevési szerződésről kiállított A) alatti okirat a 4420,1918. M. E. sz. rendelet szerint érvényes, dacára annak, hogy az elsőrendű alperesnő szabályszerűen nem írta alá, illetve nem kézjegyezte és írásos módon nincs bizonyítva, hogy elsőrendű alperes, a nevének odaírására B. Istvánt megbízta és dacára annak, hogy az A) alatti okirat az első- és másodrendű felperesek és másodrendű alperes állal nem egyidőben íratott alá, valamint azt állapította meg, hogy alperes a kereseti házból már kiköltözött és végül, mert ezek alapján a keresetnek helyet adott. A panasz nem alapos. A fellebbezési bíróság tényállásul megállapította, hogy alperesek a kereseti ingatlant a felpereseknek szóbeli szerződéssel eladták, utóbb pedig az ügyletről az A) alattinak megfelelő 1920. febr. 18-án kelt adásvevési szerződés annak tartalmának ismerete után, habár nem egyidőben, de felperesek és másodrendű alperes részéről sajátkezűleg aláíratott, míg özv. G. Istvánné elsőrendű alperes nevét ennek megbízásából kézjegyadás nélkül B. István írta alá, és hogy az A) alatti okiratot előltemező P. Mihály és B. József tanuk a szóbeli szerződésnél együtt jelen voltak. A fellebbezési bíróság ezt a tényállást a Pp. 270. §. kívánalmainak megfelelően állapítván meg, az e helyt is irányadó. A kereseti jogügylet kötésekor és az A) alatti kiállításakor már hatályos 4420/1918. M. E. sz. rendelet a korábbi jogszabálytól eltért és kimondotta ugyan, hogy ingatlant elidegenítő jogügylet, valamint az ily szerződés kötését tárgyazó megelőző előzetes megegyezés érvényességéhez az ügylelnek írásba foglalása szükséges, de egyébként magának az írásba foglalásnak valamely különös alakját és módját nem írta elő. Ez alapon a kir. Kúria álláspontja az, hogy ez az írásbeli érvényességi kellék meg van már akkor és az által, ha az okirat, mint a jelen esetben is, az adásvevési szerződés lényeges kellékeit magában foglalja és alakilag a szerződő felek részéről kiállítottnak jelentkezik; amiből viszont az következik, hogy az már nem tartozik az érvényességi kellékhez, hogy az ily magánokirat a Pp. 317. §-ban előírt módon és alakban legyen kiállítva, mert / 6*