Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)
Magánjogi Döntvénytár. <) kötelesrész helyett az ivadékaira is kiterjedő évjáradékot fogadja el. Az alperes panasza alaptalan ; mert a leszármazónak, a jogos kitagadás esetét kivéve, feltétlen joga van a kölelesrész követeléséhez, alkalmas módon történt lemondás hiányában tehát a kötelesrész érvényesítésétől meg nem fosztható, a felperes részére az alapító levélben biztosított évjáradéknak ellenmondás és fenntartás nélkül történt felvétele azonban joglemondásnak nem minősíthető, mert az alapító levélben az évjáradékra vonatkozóan foglalt meghagyás a hagyomány jellegével bír, a rendelt hagyomány elfogadása pedig nem tekinthető a kölelesrészről való joglemondásnak. Ami illeti alperesnek azt a panaszát, hogy az alapítvány létesítése nem tekinthető ajándékozásnak, mert a kezeléssel megbízóit alperes a kezelés elvállalásával ellenszolgáltatást teljesít, továbbá azt a panaszát hogy a felperesnek az alapító levél szerint érdekelteket is perbe kellett volna vonnia, mindkét irányú panasz alaptalan, mert az alapítvány létesítése a megjelölt célra szolgáló vagyon adomámozásából áll, annak az alperes állal elvállalt kezelése pedig nem ellenszolgáltatás, hanem az alapítványnak érvényesítése, amire az alperes önként vállalkozott; és mert a felperes kötelesrészét az alapítványi vagyonból követelvén, más érdekelteket, mint az alperest perbeidézni nem tartozott, az alperes érsekség pedig nem mint ajándékozott, hanem mint az alapítványt kezelő hatóság törvényszerűen képviseli az alapítványokat. = Ugyanígy Ptk. tvjav. (biz. szöv.) 1805. §• l. bek. 2. mondat. 50. /. A szülő által a leánynak és vőnek adolt érték egészben a leánynak tudandó be, mivel az átadás a családi kapcsolatra tekintettel történt. — //. Az állandó bírói joggyakorlat szerint a kötelesrészért felelős személyek fizetési kötelezettsége csak aránylagos, de nem egyetemleges. (Kúria 1919. febr. 4. P. 1. 4939/1918. sz.) A Kúria: Az I. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmét elutasítja.