Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

2 Magánjogi Döntvénytár. pontjából egyenlők s így feltehető, hogy a színházat látogató közönségre egyenlő vonzó erőt gyakoroltak. Ellenben akkor, ha az együttesen előadott művekel az előadást látogató közönség különbözőképen értékeli, a bevételből nem eshetik a legkisebb rész a legnépszerűbb miire esupán azért, meri annak előadása tartott a legrövidebb ideig, s viszont a bevétel túlnyomó része sem eshetik a legsilányabb, legunalmasabb műre csupán azért, mert annak előadása tartott. legtovább. Ezt szem előtt tartva, az 1884: XVI. t.-c. <>8. §-ának második bekezdésében említeti aránylagos részi a bírónak a 68,500. 1914. I. M. számú rendelet 9. $-ának és a P|). 271. §-ának megfelelő alkalmazásával, minden körülmény figyelembevételével legjobb belálása szerint kell meghatároznia, különösen pedig annak figyelembevételei, hogy az egész előadás látogatottságának előidézésében mekkora ténvező volt a jogosulatlanul előidézett mű vonzóereje. A fennforgó esetben a fellebbezési bíróság megállapította ugyan, hogy a felperes zeneműve a másodrendű alperes darabjának egyik «sláger»-e volt: de a fellebbezési bíróság által is elfogadott szakvélemény szerint a másodrendű alperes darabjában még tizenkél más dal is volt és ezek között még legalább négy oh darab volt, amely hasonló sikert ért el, s ;i felperesi dal nélkül a másodrendű alperes revtije \onzó erejéből mitsem veszített. A felühizsgálali kérelemben kiemeli emez adatokat a fellebbezési bíróság a felperes szerzetté zeneműre eső nyers bevételrészlet kiszámításánál figyelembe nem vette és kizárólag az előadási időtartamoknak egymáshoz való viszonyítása útján jutott annak megállapításához, hogy a felperes zeneművére a 65,000 K nyers bevételnek 37 o része eselt Ezt a számítási módot és eredményi ;i Kúria a fent kifejtettekhez képest nem fogadja ugyan el heh esnek, de az említett adatok kellő figyelembevétele mellett is kétségtelen, hogy a felperes szerzetté dal előadására a bevételből az Ves-öd részt meghaladó hányadrész esett, s így a fellebbezési bírósáií nem sértett jogszabályt azzal, hogy felperesnek kártérítésül az általa felszámított, a bevétel 1 sn-öd részének megfelelő összeget megítélte. Ami a büntetés mérvének kérdését illeti: a 68,500/194 4. 1. M. számú rendelet 4. §-a szerint az 1884 ; XVI. t.-cikken alapuló eljárásban, amennyiben ebből a törvény női, vagy az említett rendeletből más nem következik, a Pp.-nek a törvényszéki eljárásra megállapított szabályait kell alkalmazni, ezek pedig nem zárják ki azt. hogy a szerzői jogában megsértett felperes az al-