Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 93 Indokok: Az iratokhoz hiteles alakban csatolt születési anyaköny\i kivonat szerint az 1895. június 7-ik napján született felperes, valamint ennek törvényes képviselőjeként szerepelt atyja — B. Mihály — az alsóbíróságok előtt megtartott tárgyalásokon maguk is egyezően adták elő, hogy felperes atyja felperest 4916. év őszétől kezdve ismételten azzal bízta meg, hogy saját (felperes) nevében ugyan, de azért az ő (felperes atyja) részére nagyobb összegeket helyezzen el betétként az alperes (Pesti Magyar Keresk. Bank) Rákóezi-úti fiókintézeténél, amelyeket utóbb ugyancsak atyjának megbízásából a betétből ki is vélte; továbbá, hogy felperes az általa szintén saját nevében, de az atyja részére vásárolt összesen 20,000 K névértékű hadikölcsönkötvényeket 1917. év elején — atyja utasítására — szintén az említett fiókintézetnél helyezte letétbe. A fellebbezési bíróság is tényként állapította meg — mely tény megállapítása meg nem támadtatván, a Pp. 534. §-a értelmében itt is irányadó —, hogy felperes előbb 1917. november 29-ik napján, majd ugyanaz évi december 7-ik napján alperes említett fiókját azzal bízta meg, hogy a nála már előzőleg elhelyezett hadikölcsönkötvényeknek zálogkénti lekötése ellenében vásároljon az ő (felperes) részére 25—25 darab közúti részvényt, mely megbízásnak alperes fiókja eleget tevén, a megvásárolt közúti részvényeket felperes nevére letétbe helyette, azok árával (összesen 42,620 K 82 í.) pedig felperes számláját megterhelte, továbbá, hogy alperes fiókja — ugyancsak felperes megbízásából — az előbb említett közúti részvényeket utóbb 5715 K 61 f veszteséggel eladta és felperes számláját — az 1918. január 19-éről keltezett értesítése szerint a fentebbi veszteségi összeggel megterbelte. Nincs megtámadva továbbá a fellebbezési bíróság által elfogadott az a tényállás sem, hogy felperes az alperes fiókjával sem azt, hogy kiskorú, sem pedig azt, hogy a betétként elhelyezett összegek és különösen az utóbb zálogként lekötött hadikölcsönkötvények nem az ő, hanem atyja tulajdonai, a fentebb felsorolt jogcselekményei alkalmával nem közölte, végül, hogy az akkor ugyan még kiskorúnak jelenikező felperes egy «meglett» ember benyomását keltette. Az előrebocsátott lényállásból a Kúria azt a jogi következtetést vonja le, hogy leiperes az említett jogcselekmények, s különösen az említett közúti részvény vásárlások és eladás körüli megbízások alkalmával nagykorú>ágát és azt színlelte, hogy az ő nevére elhelyezett hadikölcsönkötvények — mint tulajdonai — felett rendelkezni jogosult és hogy alperes fiókja felperesnek a fentebbiek szerinti megtévesztő magatartása folytán jóhiszeműleg