Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1921)

Magánjogi Döntvénytár. 75 állítására irányuló kérvény beadása előtt a házasfelek egyike házastársához békítőleg közeledve, őt a házassági életközösség visszaállítására felhívta, de a 'felhívott fél e felhívásnak eleget nem tett és különélése ettől kezdve még legalább 6 hónapig tartott. (Kúria 1920 jan. 21. P. III. 808 1919. sz.) A magy. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy peres házasfeleknek 1917. július 30-ik napja óta tartó különélése annak folytán bekövetkezett be, hogy felperes azt mondotta alperesnek, hogy «vagy az alperes megy el, vagy pedig ő (felperes) hagyja el alperest végleg)), mire azután alperes tényleg el is hagyta a közös lakást. Ebből a tényállásból azonban nem következik az, amit a fellebbezési bíróság következtetett, t. i., hogy felperes az említett kijelentésével az alperes eltávozását kikényszerítette és ezáltal jogilag ő tekintendő az elhagyó félnek. Mert egyfelől ebbol^a kijelentésből a kényszer fennforgására mutató semmi adat sem tűnik ki; és másfelől alperes nem szolgáltatott a kérdéses kijelentés alkalmával azzal összefüggésben lévő más olyan adatot, amelyből-a kényszer fennforgására alapos következtetést levonni lehetne. A Kúria álláspontja szerint a kérdéses kijelentésből és abból a tényből, hogy alperes arra nyomban eltávozott és az ellen felperes nem tiltakozott, helyesen csakis az a következtetés vonható le, hogy peres feleknek a fentebb említett napon bekövetkezett különélése peresfelek egyező akaratából történt. Támogatja ezt a jogi álláspontot a beszerzett ideiglenes nőtartási periratokból megállapítható az a tény is, hogy felek ebben a perben bírói egyezséget kötöttek, amennyiben a felperes az alperesnek havi 45 K tartásdíj fizetésére kötelezte magát. Nem szenvedhet kétséget, hogy a házassági együttélésnek ilyen megegyezésszerű elhatározása — mint a házasság erkölcsi tartalmával és céljával nyilvánvalóan ellenkező — jogi hatállyal nem bír, az egyik félre sem lehet kötelező, amiből önként folyik az, hogy az így elhatározott különélést bármelyik házasfél bármikor megszüntetni, illetőleg az együttélés újrafelvételét bíróságon kívül követelni jogosult. Az együttélés újrafelvételét — ilyen bíróságon kívüli kísérlet nélkül — közvetlenül a bíróság előtt sikeresen kikényszeríteni azért nem lehet, mert a bíróságon kívüli kísérletig mindkét fél különélése jogos indok nélküli, tehát jogellenes és így a H. T. 77. §. «) pontjának megfelelő előzetes eljárás előfeltételei hiányoznak.