Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

-24 Magánjogi Döntvénytár. mely őt a törvény alapján haláláig illette s ezen lemondás foly­tán az alperes és anyja közös kérelmére engedélyezte a belügy­miniszter a gyógyszertári jognak az alperesre való átruházását. Alperesnek az az érvelése, hogy alperes anyja a törvény szerint az átruházásra nem is volt jogosítva, a belügyminiszter engedélye folytán közömbös, mert az átruházási engedély csak az alperes anyjának beleegyezése folytán következhetett be, a gyógyszertári jogot tehát az alperes a belügyminiszter engedélye mellett anyjá­tól kapta meg. A helyesen megállapított tényállás szerint alperes nem önálló szerzés és eredeti adományozás útján, hanem anyja közvetítésével jutott a gyógyszertári joghoz akként, hogy anyja annak ellenében mondott le a haszonélvezeti jogáról, hogy a gyógyszertári jog az alperesre ruháztassék, ezen jognak szak­értőileg meghatározott és nem kifogásolt 35,000 K értéke tehát anyjától ered. Végül alaptalan alperesnek az ideiglenes törvénykezési sza­bályok 7. és 8. faiban foglalt anyagi jogszabály megsértésére alapított panasza is, mert ajándékozás tárgya nemcsak testi do­log, hanem értékkel bíró jogosítvány is lehet; már pedig a sze­mélyhez kötött gyógyszertári jog értékkel bír, amennyiben akár közvetlen gyakorlás, akár haszonbérbeadás útján hasznosítható és mert az ajándékozás idejében 35,000 K értéket képviselt, ezt a gyógyszertári jogot a meg nem támadott tényállás szerint az al­peres ugyancsak belügyminiszteri engedéllyel harmadik személyre tetemesen nagyobb összegért át is ruházta; végül mert az 1876: XIV. t.-c. 131. §. megengedi, hogy a személyes jogú gyógyszertári jogosítvány belügyminiszteri engedéllyel harmadik személyre ruháztassék át, ha tehát az átruházás idegen sze­mélyre megfelelő ellenérték mellett történt volna, ez az ellen­érték az anya külön vagyonát és halálakor hagyatékát képezte volna, következőleg minthogy az átruházás alperesre visszteher nélkül történt: a jogosítvány átruházásakor volt ajándékozott ér­tékből a felperes anyai kötelesrészt követelni jogosult. 17. A család/át eltartani nem képes férj a magát és gyermekét eltartani képes nejétől nem kívánhatja, h°9U jövedelmező állásának feláldozása mellett hozzá, más községbe visszatérjen, ahol csak a nyo­mor lehet osztályrésze. (Kúria 1916. okt. 18. P. III. 5346 1916. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom