Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

XXV Lap Vasút felelőssége. 147. A vasútépítő vállalat, üzeme természeténél fogva, vétkességére való tekintet nélkül felelő.-' az üzeme körében harmadik személyt ért balesetből eredett kárért, ha csak nem bizonyítja, hogy a balesetet az azt szenvedett hibája idézte elő 198 167. Vasúti baleseteknél a zsengekorú gyermek terhére is meg lehet a hibát állapítani, feltéve, hogy értelmi fejlettségénél fogva a veszély felismerésére kellő belátása lehetett . 241 ISO. A vasút a sérült önhibája címén csak akkor mentesül a felelősség aló1, ha a baleset kizárólag a sérült hibájából következett be 201 45. A sérültnek :iz az eljárása, hogy a villamoskocsi elhaladását megvárandó, meg nem állott, hanem a villamoskocsi előtt a síneken áthajtani igyekezett, olyan fokú gondatlanságot állapít meg, amely a vasutat az 1874: XVIII. tc. szerint őt terhelő kártérítési kötelezettség alól mentesíti 58 41). I. Az utazás befejeztével a vonatról az állomáson leszálló utazók, ha az eltávozás végett vágányon is kell áthaladnioK, azzal, hogy figyelmüket oldalvást ki nem terjesztik, amikor a vágányon érhető különös veszélyre nem lettek figyelmeztetve, a k'jteles gondosság kifejtésében még mitsem mulasztottak, mivel feltehették, hr.gy a jelzett esetben a vasúti közegek az eltávozhatást megakadályozták volna 59* 47. Mindenkiről feltételezhető, hogy saját testi épségének megóvása céljából a kellő gondosságot kifejti s így már maga a második sínpár ottléte, amelyen köztudomás szerint a szembejövő villamoskocsik haladnak, a leszálló utast körültekintése kötelezi, az arra való rálépés előtt 60 48. A forgalmi alkalmazottat a mozdonyon, a forgalomnak pár órára való megszakítása alatt műhelyben az útközben csapágyon szükségessé vált hiba kijavítása alkalmával ért balesetet vasúti üzemi balesetnek kell tekinteni és az 1874 : XVIII. tc. szerint elbírálni, nem pedig mühelyi baleseteként az 1907 : XIX. tc. alapján 61 99. Ha a vasút alkalmazottja — habár külön megbízás nélkül — a vasúti felszerelvények ósa rajtuk szállított árúk megmentése közben szenved balesetet, ezért ugyanoly mértékben jár kártalanítás, mintha a baleset a részére kijelölt szolgálati teendők teljesítése közben érte volna 131 127. Tekintettel a vasúti szolgálati rendtartás 10. §-ának arra a rendelkezésére, hogy az alkalmazott köteles a szolgálat érdekeit szolgálaton kívül is szem előtt tartani és előmozdítani s az általa észlelt károkat vagy fenyegető veszélyeket minden rendelkezésre álló ef-zközzel elhárítani, nem lehet a balesetet szenvedett vasúti alkalmazott önhibájának minősíteni, hogy a kocsikat fenyegető veszély elhárítása végett szabályellenesen vett részt a tolatásban ; ez áll még abban az esetben is, ha a sérült tévedett a veszély megítélésében 171 ö7. Az 1874 : XVIII. tc.-nek a rendesnél rövidebb elévülési időt megállapító 9. §-a a villame).svasutak elleni kártérítési perekben is alkalmazandó n 1 Abban az esetben, ha a munkaadó vállalat a sérültet a baleset után, munkaképessége csökker.ésér.tk a tudatában az addigi javadalmazásul tovább alkalmazza, ez a tény kártalanításnak tekintendő és az ilyen alkalmazás tartama alatt az olévülés nyugszik ; de ezt a kivételes elvet nem lehet tovább kiterjeszteni, különösen nem olyan esetre.