Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Magánjogi Döntvénytár. 59 46. /. Az utazás befejeztével a vonatról az állomáson leszálló utazók, ha az eltávozás végett vágányoli is kell áthaladníok, azzal, hogy figyelmüket oldalvást ki nem terjesztik, amikor a vágányon érhető különös veszélyre nem lettek figyelmeztetve, a köteles gondosság kifejtésében még mitsem mulasztottak, mivel feltehették, hogy a jelzett esetben a vasúti közegek az eltávozhatást megakadályozták volna. — II. Kárkövetelés megoszlása családtagok közt. (Kúria 1916. okt. 26. P. IV. 5056/1916. sz.) A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében és az általa felhívott elsőbíróság ítéletében megállapítottak szerint felperesnek az elhalt térje, P. István a baleset idejében nem volt itlas és a pálya kanyarulata miatt nem láthatta, hogy azon a vágányon, amelyen át kellett a pályaudvart elhagynia, egy másik vonat közeledik, továbbá, hogy az utasokat a vonatról való kiszálláskor senki sem figyelmeztette a másik vonat közeledésére és az ekként fennforgó veszélyre. Az utazás befejeztével a vonatról az állomáson leszálló utazók, ha az eltávozás végett vágányon is kell áthaladuiok, azzal, hogy figyelmüket oldalvást ki nem terjesztik, amikor a vágányon érhető különös veszélyre nem lettek figyelmeztetve, a köteles gondosság kifejtésében még mitsen mulasztónak, mivel feltehették, hogy a jelzett esetben a vasúti közegek az eltávozhatást megakadálj ózták volna. Alperesnek az a panasza tehát, hogy a fellebbezési bíróság azzal, hogy a baleset előidézése körül a felperes hibáját meg nem állapítva, jogszabályt sértett volna, alaposnak nem találtatott. De nem alapos az a panasz sem, hogy a fellebbezési bíróság az állandó gyakorlattal ellentétben marasztalta őt a kiskorú alperesek részére az elhalt keresménye 1 s-ét meghaladó járadékban ; mert nincsen olyan állandó gyakorlat, amelynél fogva a baleset folytán elhalálozott munkásegyén gyermekei részére az apa keresményének csakis Vs-e erejéig volna a kártérítés összege megállapítható; ítéletében pedig a meg nem támadott tényállás szerint a fellebbezési bíróság lényként állapította meg, hogy az