Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. 117 lati., 143., 174. 1. «Szcmben a kétszeri eladás esetével, melynél a bírói gyakorlat csak az átadással megerősített jogcímet védi, legális causák esetében tényleges birtoklás nélkül is megvédjük a hitelezőt íez esetben az ajándéktárgyat hálátlanság okából visszakövetelő ajándékozót) a «rosszhiszeműo harmadik jogszerzővel szemben» (Grosschmid id. h. I. 485. i.). 73. Abban az esetben, ha a vagyonátruházó a tartást ellenszolgáltatásként kikötötte s az átruházott vagyon jövedelme a tartás költségeinek fedezésére nem elégséges, a tényleg kiszolgáltatott tartás értékének az a többlete, mely az átruházott vagyon jövedelméből fedezetet nem nyerhetett, vissztehernek tekintendő akkor is, ha a vagyonátvevő az átruházó eltartására, ennek vagyontalansága esetében, a törvénynél fogva kötelezve van. (Kúria 1915. dec. 15. Rp. I. 7205/1915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletének nem neheztelt részét nem érinti, az első-és másodrendű alpereseket elmarasztaló fellebbezett részét ellenben megváltoztatja s e tekintetben és a. költségekről intézkedő részében is az elsőbíróság ítéletét hagyja helyben Indokok: (Mint ;i fejezet . . .) Az özv. N. Ivánné H. Mária örökhagyó által az első- és másodrendű alperesekre átruházott ingatlanok értékét a szakértők 820 K-ban állapították meg s a másodbíróságnak a felperesek által nem neheztelt ítélete szerint ebből a vagyonértékből az örökhagyónak 300 K-t tevő tartozása az első- és másodrendű alperesek javára visszteherként leszámíttatott. Ekként örökhagyónak a B) alattiban kikötött teljes ellátására csak 520 K értékű vagyonnak a jövedelme szolgálhatott. És ha alpereseknek a felperesekre kedvező értékelése szerint ez a jövedelem a tőke 10%-ával, vagyis é-venként 52 K-val, a tartás összege pedig havonként csak 10 K val, tehát évenként 120 K-val számíttatik is, évenként 68 K olyan tartási költségtöbblet mutatkozott, mely a jövedelemből nem volt fedezhető. S miután az első- és másodrendű alperesek . . . tanúk egybevetett vallomása szerint az örökhagyót, aki öregsége, betegeskedése és szemeinek gyöngesége miatt tíz év óta dolgozni egyáltalán nem tudott, ez idő alatt, sőt azt meghaladólag is tar-