Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

106 Magánjogi Döntvénytár. nem lekinthető; mert ilyent az emberi cselekvés körén kívül eső és emberi erő által meg nem akadályozható természeti (fizi­kai) külső erő által eló'idézelt helyzet képez. Ez alapon tehát a kereset nem utasítható el. De mert az iskolaköteles korban lévő és városi életénél fogva rendszerint korábban is íejló'dő szellemi képességű serdületlen korú felperes­ről alaposan feltehető, hogy annyi belátása már volt, hogy fel­ismerhette annak veszélyét, ami egy sűrűn közlekedő vaspálya­testen való játszás és azon át való szaladgálással jár és így az ekként való viselkedésével a baleset előidézhetése körüli saját hibájának a voltát is: következésképen a baleset is az ő hibájára vezethető vissza, ez esetben azonban az 1874 : XVIII. t.-c. 1. §-a értelmében az okozott kárért az alperes vaspályavállalat nem felelős. * * = Hároméves gyermek nekiszalad a villamos kocsinak: elháríthatatlan esemény: Dlár IV. f. IV. \í. — Nem lehet szó két és fél éves sérült önhibá­járól: Dtár IV. f. V. 3. — Epileptikus rohamban szenvedett baleset, ha a sér­tett tiltott úton jutott a pályatestre : Mjogi Dtár IV. 32. — Vétőképtelen sze­mély <(önhibájáról» 1. általában: Szladits, Jogt. Közi. 1907. 1. és H. sz. és az ott idézett irodalmat. 65. /. Az 1886 : XXII. t.-c. nem foglal magában oly rendelkezést, amelynél fogva a községi közeg ellen irányuló kártérítési igénynek bíróság előtti érvé­nyesítése attól volna függővé téve, hogy az illető községi alkalmazott előzően fegyelmi felelősségre vonassék s kártérítési felelőssége fegyelmi úton elő­zetesen megállapíttassék. — //. Az 1886 : XXII. t.-c. 88. §-ának a fokozatos felelősség megállapítására vonatkozó rendelkezése nemcsak magánjogi, hanem közjogi jellegű is lévén, annak alkalmazásától még a felek beleegyezése mellett sem engedhető meg el­térés. (Kúria 1915. szept. 30. Rp. VIII. 2834/1915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét az elsőbíróság ítéle­tére is kiterjedően akként változtatja meg, hogy másodrendű al­perest feltétlenül, elsőrendű alperest (E. sz. kir. r.-t. város kö­zönségét) pedig csak a követelésnek másodrendű alperesen való

Next

/
Oldalképek
Tartalom