Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

82 Magánjogi Döntvénytár. visszahelyezési keresetet az egész 417 négyszögöl kiterjedésű, utcának tervezett, s felperes által gyalog és kocsival való közlekedésre használt birtokrészletre nézve, a minek folytán ebben a perben az döntendő el, hogy számot tarthat-e felperes a bíróság jogsegélyére ahhoz, hogy a kérdéses terület eredetileg tervbe vett ama rendeltetésének, hogy utca céljára szolgáljon, annak ellenére visszaadassék, hogy az eladók eredeti tervüktől a szóban levő területnek alperes részére történt elidegenítésével eltértek ? Felperes azt vitatja, hogy a bíróságtól ezt kérni joga van, mert telkét, mint saroktelket a parcellázási tervben, mint eladási ajánlatban bízva jóhiszeműen szerezte meg s vette ennek következtében a vitás területet utca gyanánt használatába, míg alpereskésőbben és a felperes vételének tudatában, tehát rosszhiszeműen szerzett a kérdéses utcára telekkönyvi tulajdonjogot, a jóhiszemű birtokos pedig a rosszhiszemű jogszerzővel szemben kell hogy birtokvédelemben részesüljön. Ez az érvelés nem helytálló, mert eltekintve attól, hogy alperes rosszhiszeműségének megállapítására a tényállás nem alkalmas, a jó- vagy rosszhiszeműség a peres kérdés eldöntésénél nem játszik szerepet. Vitatja továbbá felperes, hogy a vitás birtokrészletre, mint utca céljára szánt területre az elparcellázott ingatlanból beltelkek céljára szánt összes birtokrészletek javára már a megállapított tényállítás szerint hatóságilag jóváhagyott parcellázási terv megállapításával telki szolgalom létesült, amelyet ő telkének a parcellázási terv mint vételi ajánlat alapján történi megvásárlásával megszerzett, s azt telkének megvásárlása után, nyomban történt birtokbavétele óta a háborításig gyakorolta is: következőleg alperes háborításával szemben birtokvédelemben részesítendő s- a szolgalmi jog gyakorlatába visszahelyezendő. Ez az érvelés sem helytálló, mert a tulajdonos saját ingatlanán többi ingatlanai javára szolgalmat nem létesíthet és nem gyakorolhat, tehát a parcellázási terv megállapításával szolgalom nem létesülhetett és nem létesült, s mert a szolgalom az elbirtoklás esetén kívül csak arra irányuló kifejezett megegyezés alapján létesülhet, az pedig nem vitás, hogy leiperes az eladókkal ilyen szerződést nem kötött, a telek vétele tárgyában létrejött szerződésben sincsen ilyen szolgalomról említés téve, s ezt nem pótolhatja az a körülmény, hogy a telek megvétele előtt felperessel a parcellázási terv közöltetett, s ő ennek folytán állítólag abban A tudatban vette meg telkét, hogy azt két utca fogja határolni. A tervezett utcák ugyanis azt a célt vannak hivatva szolgálni, hogy az egyes telekvásárlók telkeikhez közlekedhessenek.