Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. örökös javára biztosított utóöröklési jog az azzal terhelt vagyonra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalmat is magában foglalja s ez a tilalom mindazokkal szemben érvényesíthető, akik az utóöröklési jog fennállásáról tudomást szerezhetlek. (Kúria 1945. nov. 16. Rp VII. 6793/1915. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: (Mint a fejezet...) Ebből folyóan néhai T. János nem volt jogosítva a felperesek ágának javára megállapított utóöröklési joggal megterhelt azokról az ingatlanokról az alperes javára rendelkezni, amelyek az ő kötelesrészét meghaladják, másfelől felperesek is az ő águk javára rendelt utóöröklési jogot az alperessel szemben annak ellenére is jogosan érvényesíthetik, hogy utóöröklési joguk a kereseti ingatlanokon biztosítva nem volt, jogosultak pedig azért, mert alperes a néhai T. Jánosnak örökbefogadott gyermeke lévén, a felperesek ágának ulóöröklési jogáról tudomással bírhatott s így az említett elidegenítési tilalmat figyelembe venni, illetve magával szemben is fennállónak s kötelezőnek venni és elismerni tartozik s így az ulóöröklési joggal terhelt ingatlanokat jóhiszeműen és jogszerűen meg nem szerezhette. * * = Ad I. L. fent a G. számú esetet és jegyzelét. — Ad II. Ugyanígy (az utóörökléssel terhelt ingatlanok tekintetében) ptk. tvjav. bizotts. szöv. 4G57. és 393—39S. §. A mai gyakorlatban: Mjogi Dlár VIII. 136. Rosszhiszeműség megállapítása családi összeköttetés és szomszéd községben lakás alapján a többi közt Mjogi Dtár IX. 318. 30. Ha a közös végrendelet az egyik házastárs halála esetére a túlélőnek örökössé nevezése mellett mindkét házastárs ingatlanaira elidegenítési tilalmat alapít azoknak javára, akiket a házastársak a túlélőnek halála esetére mindkettőjük hagyatékára örökösökké neveztek: a túlélő házastárs, aki a meghalt utáni örökséget elfogadta, élők közt sem idegenítheti el saját ingatlanait. (Kúria 1915. okt. 13. Rp. VII. 3641/1915. sz. a.)