Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

50 Magánjogi Döntvénytár. lyólag végrehajtató a teljesítésnek a kötelezett részéről való kellő felajánlása előtt késedelembe esés veszélye nélkül az elévülési időn belül bármikor követelheti végrehajtás útján is a marasztalt féltől a teljesítést az ítélet alapján. Viszont a marasztalt fél az ítélettel megállapított teljesítés körül már akkor késedelmessé válik, ha az ítéletben kitűzött teljesítési határidő alatt a kötelezettséget nem teljesíti, mint késedelmes adós tehát meg tartozik téríteni a jogosítottnak a késedelmes teljesítésből eredő kárát. A késedelemben nem levő, hanem a teljesítés követelésére csupán jogosított felperesre nézve ez a kár abban az^esetben, ha a teljesítés tárgya meghatározott mennyiségű és nemű ingó dolog, elsősorban abban az egyenértékben határozódik meg, amellyel a teljesítésnek az ítéletben meghatározott tárgya a teljesítés követelésekor, tehát kényszerteljesítés esetén a végrehajtás foganatosításakor bírt. II. (Kúria 1915. dec. 9. Pk. V. 9276/1915. sz. a.) A kir. Kúria: A másod bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Végrehajtást szenvedő meghítározott nemű ingóságnak bizonyos mennyiségét tartozott a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet értelmében szállítani s a végrehajtás elsősorban arra irányult, hogy eme bizonyos mennyiségű ingóság az 1881 : LX. t.-c. 217. §-a értelmében természetben a végrehajtatónak átadassék. Ebből következik, hogy a kérdéses ingóság egyenértékének az említett §. értelmében való megállapításánál az az érték irányadó, amellyel ez az ingóság az átadás céljából foganatosított illetőleg megkísérelt végrehajtás alkalmával bírt, mert az átadásnak ekkor kellelt történnie s így az akkori érték helyettesíti az át nem adott tárgyat. A másodbíróság végzését tehát ebből az okból és ezzel nem ellenkező egyéb indokolása alapján és még azért kellett helybenhagyni, mert amennyiben a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat végrehajthatóvá válása óta eltelt idő alatt az árviszonyok végrehajtást szenvedő hátrányára változtak, ezt a hátrányt a teljesítésben való késedelmével maga okozván a végrehajtást szenvedő, ő tartozik azt viselni, annál inkább, mert a végrehajtatót késedelem nem terheli, mivel ő az elrendelt végrehajtást az elévülési időn belül bármikor foganatosíttathatja. = Az I. sz. esetben említett bírói határidő-tűzésre nézve I. a 23—25. sz. alatti eseteket és az azokhoz írt jegyzetet. Az ítélet feltételezi, hogy a ma-