Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Magánjogi Döntvénytár. az alperesek a tanútól együtt vették át és együttesen jelentelték ki azt is, hogy ha a régi házukat eladják, akkor oda, vagyis a megvett ingallanrészletekre építenek; ezenfelül bizonyított tényként áll az is, hogy a kötött feltételek elíogadása után az alperesek a megvett ingatlanrészleteket közösen birtokba és használatukba vették ; mindezekből pedig jogszerűen az következik, hogy a vételügylet feltételeinek megállapításában az elsőrendű alperes is a saját személyében nemcsak hogy tényleg befolyt, hanem a másodrendű alperes által a felperesekkel végleg megállapított feltételekhez a maga részéről is hozzájárult, amennyiben a tanúk vallomásából megállapítható magatartásából kétségtelen, hogy nejének a vitás szóbeli szerződés megkötése körül kifejtett tevékenységét az elsőrendű alperes a maga részéről is utólag jóváhagyta s azt tényleg elfogadta, ily esetben pedig az 1886: VII. t.-c. 23. §-ában előírt különös meghatalmazás hiánya a házastárs nevében is megkötött szerződés érvényét nem érintvén : mindezekből következik tehát, hogy az elsőrendű alperes mint vevőtárs a felperesekkel szemben a vételárért szintén felelős. Tekintve azonban, hogy a szerződés teljesítését követelő leiperesek sikerrel csak úgy léphetnek fel, ha a szerződést önmaguk részéről is teljesítik ; amennyiben a vevő alperesek az ügylet kölcsönös teljesítése iránt határozatlan ideig bizonytalanságban nem tarthatók és kötelezettségüknek teljesítése az eladó felperesek tetszésétől függővé nem tehető, következéskép az ügylet természetéből folyóan elsősorban az eladó felperesek részére a teljesítés tekintetében záros határidőt kitűzni s ehhez képest mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatni s arra az esetre, ha a felperesek teljesítő kötelezettségüknek eleget nem tennének, őket az ügylettől elállótoknak tekinteni s mint ilyeneket keresetükkel elutasítani, egyben a pervesztesség folyományaként őket a per- és fellebbezési költségek megfizetésére is kötelezni kellelt. * * = A fejezetben foglalt I—III. tételekben kifejezett jogelveket a Kúria különböző tanácsai állandóan követik; a felperes részére záros határidő tűzésének lehetőségére utal az V. tanácsnak alább 26—27. I. sz. a. közölt végzése is. Hasonlókép 1. Rp. IX. 1754/1915. sz. a. ((Felperes keresetének az esetben való elutasítása és perköltségben marasztalása, ha felperes a vételárat a kitűzött határidőben le nem fizeti, illetve bírói kézhez le nem teszi, abban leli indokát, hogy az alperes nem hagyható bizonytalanságban a szerződés teljesítését i lelően, s mert ennek elmulasztása esetén felperes olyannak tekintendő, mint ki a szerződéstől elállott.» L egyúttal a Mjogi Dtár IX. 210., 211. és 296. sz. alatt közölt eseteket és az előbbiek jegyzetét. Ennek az ítélkezésnek elvi alapját legélesebben a fent I sz. a. foglalt ítélet tükrözteti vissza az «obligatio judicatb véglegességére (változtathatatlanságára) utalással, melyen épp a bírói határidőtűzés kíván az alperes érdekében segíteni; v. ö. az ú. n. oobligatio judicatb