Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. 17 B. Zs.-ra ruházta át mindazon kőszéntelepek tulajdoni, illetve használati jogát, amelyeket Sz. R. nak 1871-ben kelt ajándék­levele alapján bírt. A kőszéntelepekhez tartozott a h-i ingatlanon lévő telep is. A /)) alattiban azonban H. l -né kikötötte azt, hogy a B. Zs.-ra átruházott telepek jövedelmét élte fogytáig ő élvezi. H. l.-uó tehát a fenti ingatlanon lévő kőszéntelepek kiak­názási jogát nem mint a sajátját birtokolta, hanem a szerződé­sileg biztosított haszonélvezeti jogának gyakorolhatása végeit esakis birlálója volt ezen jognak. H. L-né gyermekei is tudták azt, hogy ez a kiaknázási jog B. Zs.-é, akinek hozzájárulása nélkül ezen joggal rendelkezni nem lehetett. Ily tényállás mellett jogilag az alperesek B. Zs.-val szemben a kiaknázási jogot el nem birtokolták, mert az elbirtoklás útján való tulajdonjogszerzésnek egyik feltétele az is volt volna, hogy H. L-né s az alperesek a széntelepeket mint sajátjukat tartották volna birtokban Az elsőbíróság ítéletét tehát ezen okokból hely­benhagyni kellett. (1913. szept. 20. 7415/1913.) A kir. Kúria: A kir. tábla ítéletét annak a megjegyzése mellett, hogy azt az 1881 : L1X. törvénycikk 35. §-a alapján a másodrendű és a harmadrendű alperes tellebbezése követ­keztében az elsőrendű alperes nevében is fellebbezettnek tekinti, abban a részében, amellyel alperesek a kereset beadását meg­előző időre követelt kamatban marasztaltattak, az elsőbírósági ítéletre is kihalóan megváltoztatja és íelperest az 1907. november 13-át megelőző időre követelt kamatra nézve keresetével eluta­sítja, egyebekben a kir. tábla ítéletét annak a kiemelése mellett, hogy a teljesítési határidőre és a végrehajthatóságra nézve a harmadik moratóriumi rendelet és a második moratóriumi eljá­rási rendelet intézkedései megfelelően alkalmazandók, helyben­hagyja, egyszersmind az alperesi ügyvéd fellebbezési díját és kiadását saját telével szemben 55 korona 30 fillérben álla­pítja meg. indokok: A kőszénre vonatkozó az a jog, amelynek egyen­értékét felperes követeli, alpereseket, illetve jogelődüket illette a ÍJ) alatt másolatban csatolt szerződés megkötése előtt. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az alperesi jogelőd, illetve alperesek ezt az eladott jogot a vevővel, illetve ennek jogutódával szemben elbirtokolták. A vevő és az eladó között nem a vételszerződés tárgyát képezett dolognak vagy jognak az elbirtoklásáról, hanem a vevőt a vételszerződés álapján megillető jogosítványnak az el­évüléséről lehet szó. Ebből folyólag a jelen esetben nem azt kell vizsgálni, hogy alperesek, illetve jogelődjük a D) alatti vételszerződés megkötése napjától 1872. évi aug. 1-étől kezdve a kőszénjognak a békés Magánjogi Döntvény tér. IX. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom