Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

12 Magánjogi Döntvénytár. illetve önjogúvá válta után maga az alperes élhetett volna e szerződések ellen kifogással. Az alperes azonban emiatt kifogással nem élt, sőt nagykorúvá válta után ezeket a szerződéseket érvényeseknek elfogadta és azokból fohó jogait érvényesíteni törekszik. A tulajdonjog átruházását lárgyazó jogügylet hatálytalanítása iránt a felperesek részéről indított kereset azonban jogos alappal bír, mert nem vitás a felek közt, hogy az a szerződés, mellyel a kereseti ingatlanok tulajdonjoga az alperesre átruháztatott, voltaképen ajándékozás, a becsatolt bűnügyi iratokkal pedig bizonyíttatott, hogy alperes a másodrendű felperes séivhnére az ajándékozás létrejötte után becsületsértés vétségét követte el és ezért meg is büntettetett s így ez esetben a megajándékozottnak olyan büntetendő cselekménye nyert bizonyítást, melynél fogva nemcsak a sértett ajándékozó, hanem az ezzel együttesen ajándékozó házastárs is az egységesen történt ajándékozást az általános jogszabálynál lógva jogosan vonhatja vissza, ebben az esetben pedig annál inkább, mert az ajándékozási ügylettel egyszerre a lelek közt létrejött és a valóságos megállapodást s annak feltételeit tartalmazó A) alatti szerződés 3. pontja szerint az ajándékozás felbontásához elég oknak már az is megállapítlalott, ha a megajándékozott az ajándékozókkal szemben nem illő módon fog viselkedni. = V. ö. Mjogi Dtár VII. 213. 11. Az a körülmény, hogy a vevők egyike az eladólói az ingatlanokon zálogjogilag biztosított tartozást személyes tartozásaként átvállalja, nem foglalja magában ennek a vevőnek a többi vevővel szemben azt a kötelezettségét, mikép a többi vevőnek az ingatlanait az általa átvállalt tartozás biztosítására bekebelezett zálogjogtól már ennél a tartozásátvállalásnál fogva mentesíteni tartozzék. (Kúria 1914. szeptember 29. 316/1914. P. sz. V. p. t.) = V. ö. Mjogi Dtár VIII. 212.