Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

8 Magánjogi Döntvénytár. adása szerint, hogy ő a megélhetéshez szükséges nó'tartástól elesett. Keresetének jogalapjául jelölte meg felperes alperesnek azt a tényét is, hogy már előbb telt házassági igéretél felperes házasságának felbontása után megújította. A per adataival bizon)ítva van, hogy alperes házassági ígéretet tett a felperesnek és pedig úgy a felperes házasságának tartama alatt, mint annak felbontása után, azt azonban nem is állította a felperes, hogy alperesnek a jegyese volt, ellenben kiemelte úgy válasz- mint végiratában, miszerint keresete nincs vonatkozásban a H. T. 3. Sj-ával s azt erre a törvényszakaszra nem alapílotta. E kijelentés dacára felperes keresete az 1894: XXXI. l.-o. rendelkezései alapján volt elbírálandó, mivel a keresetnek tulajdonképeni alapja az, hogy alperes a telt házassági Ígéretet be nem tartotta. Felperes azon az alapon, hogy házasságának tartama alatt lelt íiázassági igéretél alperes be nem tartotta, hololt ő épen ezen ígéret folyián nem tért vissza férjéhez s nem védekezett a bontóperben, kártérítést jogosan már azért sem kövelelhet, mert a törvényes házasságban élő nó'nek tett házassági ígéret a jó erkölcsökbe ütközik s így abból kötelezettség egyáltalán nem keletkezik. A házassági igéret, ha az kölcsönös, jegyesi viszonyt állapít meg az ígéretet tevők között s az a jegyes, aki ezt a viszonyt felbontja, vagyis a házassági Ígéretet nem teljesíti, a H. T. 1. fejezetében foglalt rendelkezések értelmében az olt meghatározott esetekben kártérítéssel tartozik vétlen jegyesének; oly rendelkezést azonban nem tartalmaz a H. T., hogy az egyoldalúan tett — tehát jegyesi viszonyt meg nem állapító — házassági igéret teljesítésének az elmulasztása kártérítési kötelezettséget vonna maga után. Eszerint felperes azon az alapon sem igényelhet kártérítést az alperestől, hogy alperes a felperes házasságának felbontása után tett házassági ígéretét meg nem tartotta s pedig annál kevésbbé, mert felperes nem azért esett el női tartásdíjától, mivel alperes a házasság felbontása után neki telt házassági igéretél teljesíteni elmulasztotta s vitatott kárát lulajdonkép nem a házasságának felbontása után, hanem annak tartama alatt tett házassági igéret megszegéséből származtatja. == V. ö. Dtár III. folyam XXVI. m., Magánjogi Dtár II. 170.