Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. tásának alapjául az a vagyoni állapot szolgál, mely az életközösség megszüntetésekor fennállott. Ez a vagyoni állapot lett volna kiindulási alapul veendő az adott esetben is, mert nem vitás, hogy a felperes és az örökhagyó ez utóbbinak 1910. évi október hó 25-ikén bekövetkezett halála előtt, 1907. évi ápr., 28-ikán az életközösséget megszakítotlák s ettől fogva állandóan különválva éltek. = L. ptk. tvjav. 75. §. 67. A házastárs által a házasság alatt elajándékozott vagyonértéket a közszerzemény megállapítása végett a házastárs különvagyonából kell leszámítani. (Kúria 1914 dec. 1. 2428/914. P. sz. VII. p. t.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletének a per főtárgyát illető részét helybenhagyja. Indokok: Az elsőrendű alperes (a közszerzeményt kereső felperes nő fia) beismerte, hogy a 93. sz. tjkvi 139/b. hrsz. á. szőlőt egészben az örökhagyó vette meg és annak felerészét testvérének, a harmadrendű alperesnek ajándékozta és a vételkor közvetlenül az ő nevére irattá. Az ily módon a házasság tartama alatt elajándékozott 333 K-t tevő érték nem lévén a felperest illető közszerzemény terhére róható, ezzel az összeggel az örökhagyó saját vagyonát kevesbítette. = Ptk. tvjav. 60. §, 68. Jogszabály, hogy a szülő nagykorú gyermekét csak munka- és kereset képtelensége esetén köteles eltartani. (Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1914 dec. 30. G. 215. sz.) = Mjogi Dtar 1. 68., VI. 187.