Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

70 Mayánjogi Döntvénytár. kifejezetten meg nem jelölte ugyan, de követelési jogának megállapítására előterjesztett tényállításaiból kétségtelen, hogy közszerzemény címén igényli a keresetbe vett összeget. Felek előadásából megállapítható, hogy a kérdéses betétösszeggel a feleknek házasságra lépésükkor létezett vagyona szaporodott és így a házasságuk alatt keletkezelt szerzeménynek tekintendő. A közszerzemény tekintetében a nemesekre fennálló törvényes szabályokat joggyakorlatunk kiterjesztette a honorációrokra is, akik közé foglalkozásánál fogva az alperes is számítandó. Minthogy pedig az idevonatkozó törvényes szabályok értelmében a férj tekintendő főszerzőnek és a nő közszerzői joga csak úgy állapítható meg, ha a férj a nőnek ezt a jogát elismerte vagy a szerzés alapja a nő vagyona volt: elbírálandó, hogy az alperes közszerzői jogát biztosító ily feltétel jelen esetben fennforog-e? Felek egyező előadása alapján azonban megállapítható, hogy együttélésük ideje alalt felperes külön vagyonának jövedelmén kívül évenként 800 koronát, ötévi együttélésük alatt tehát legalább 4000 K-t kapott az anyjától és hogy ez háztartásuk költségeinek fedezésére fordíttatott. A háztartás költségeinek fedezése elsősorban az alperest, mint férjet terhelte. Felperes tehát az anyjától kapott pénzzel oly kiadásokat fedezeti, melyeket felperes hozzájárulása nélkül egyedül az alperes a saját keresményéből tartozóit volna fedezni. Ezekből okszerűen következik, hogy felperes saját vagyoni szolgáltatásával is lényegesen hozzájárult a kérdéses beteli összeg megtakarításához és így megállapítandó, hogy a szerzés alapja az alperes vagyona is volt. A fenliek mellett abból a körülményből, hogy a felek a házasságuk alatt megtakarított pénzt együtt vitték be a takarékegyletbe és hogy alperesnek saját intézkedésére a belétkönyvek mindkettőjük nevére leltek kiállítva, amivel a betétek közössége külsőleg is jeleztelett, a kir. törvényszék azt is megállapíthatónak látja, hogy alperes felperesnek a betétekre vonatkozó közszerzői jogát el is ismerle. Ezekből folyóan megállapítandó, hogy a kérdéses betétösszeg peres felek közszerzeményét képezi. Minthogy a jelen esetben ajándékozás nem forog lenn, a közszerzeményhez való jog pedig hálátlanság címén meg nem szüntethető és ekként nem lényeges az a kérdés, hogy a felek együttélésének megszakítását és ebből íolyóan házasságuk felbontását tényleg mely okok idézték elő: a kir. törvényszék az idevonatkozóan kért bizonyítást mellőzte. A győri kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét indokainál lógva helybenhagyja.