Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. tositva van és a férj is hasonértékű vagyonnal és keresménnyel bír, a nő részére ideiglenes larlásdíj nem ítélhető meg. (Kúria 1915. jan. 15. 1914. G. 22G. sz. II. p. I.) * * = A felülvizsgalati tanács állandó gyakorlata ideiglenes nőtartás iránti 1 sommás) perekben; I. még pl. 1914. G. 209., G, 252. sz. és Mjogi Dtár VII. 192., 206., III. 224. sz. — V. ö. ezenfelül egyrészt az alábbi 02, másrészt az alábbi 63. számú esetet. 62. Az ideiglenes nőtartás kiszabásánál nem jöhet tekintetbe a nőnek az életközösség megszüntetésekor megvolt az a vagyona, amelyet azóta önhibáján kívül elvesztett. (Kúria 1914. dec. 17. 1944. G. 247. sz. II. p. t.) A kir Kúria mint felülvizsgálati bíróság: Alperesi felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint felperes oly csekély jövedelemmel rendelkezik a saját vagyonából, hogy az alapperben megállapított havi 160 K eltartására a peres felek társadalmi állására való tekintettel e mellett is szükséges ; a kir. Kúriának az 1913. G. 312. sz. a. kelt ítéletében elfoglalt jogi álláspontjánál fogva tehát nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a már megállapított tartásdíj-összeget még részben sem mérsékelte; nem pedig különösen azért, mert igaz ugyan, hogy felperes a fellebbezési bíróságnak további ítéleti tényállása szerint, midőn alperessel az életközösséget megszüntette, 10,000 K készpénzzel rendelkezett, de ezt 212 K. kivételével két leányának kiházasítására és egyik leányának gyógykezelésére fordítván, ezzel szükséges kiadásokat fedezett és így vagyonát önhibáján kívül vesztette el, ez az eljárása pedig felperes terhére jogilag be nem számítható. = V. ö. 61. és 03. sz.