Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

64 Magánjogi Döntvénytár. Az örökhagyó is a halála előtt fogalmazott végrendeletében a következőleg nyilatkozott: kérem örököseimet, de különösen szeretelt, derék, hű feleségemet és özvegyemet, kinek az én beteges állapotom miatt annyi szeszélyemet kellett eltűrnie, hogy engem, mint gondoskodó embert, jó emlékükben tartsanak meg s a nekik netán okozott bánatot bocsássák meg. Továbbá R. tanú szerint örökhagyó előtte kijelentette, hogy a felperessel való házasságuk megkötését attól tette függővé, ha felperes elismeri azt, hogy neki hozománya nincs és ha a házassági szerződést aláírja stb. Továbbá minthogy a végrendeletfogalmazványban örökhagyó maga is beismerte, hogy a 39,000 K értékű részvények a felperes tulajdonát képezik, tehát felperesnek a C) /. alatti szerződés aláírása idején oly tőkéje volt, melynek évi kamatai a részére kikötött évi 2400 K tartásösszeget fedezte s a szerződés aláírása folytán felperes a tulajdonát képező gyümölcsöző tőkéjétől is elesett. A kir. tábla ezeknek mérlegelésével úgy találta, hogy mivel felperes joggal remélhette, hogy vőlegénye őt törvényes feleségévé teszi, s • hogy mivel vőlegénye ünnepélyesen tett házassági igérelének beváltásával indokolatlanul késlekedett és felperessel 20 éven át házasságon kívüli viszonyt folytatolt és törvényes házasságot vele csak azon esetben volt hajlandó kötni, ha felperes előzetesen a C) •/. alatti szerződést aláírja, felperes a női tisztességének megmentése s a közerkölcsiséggel ellenkező házasságon kívüli viszony megszüntetése végett a házassági szerződést a volt jegyese állal ellene alkalmazott jogtalan erkölcsi kényszer hatása alatt írta alá, s minthogy az ily lelki kényszer hatása alatt kötőit szerződés sikerrel megiámadható, a C) •/. alatti szerződésnek a vagyoni viszonyokat szabályozó része vagy az, amely szerint felperes az öröklési jogáról, a hitbérről, a közszerzeményi és özvegyi jogáról lemondolt, érvénytelennek nyilvánítandó vult. Ezek szerint az özvegynek a törvény szerint őt megillető hitvestársi öröklési joga feléled, s minthogy örökhagyó után sem lemenő örökös, sem érvényes végrendelet nem maradt, az összes vagyona szerzeményt képez, amelynek öröklésében az ideigl. törvk. szab. 14. §-a szerint az özvegy az örökhagyó oldalági rokonait megelőzi, — ennélfogva a keresetnek egészben helyt adni kellett. (1914. jan. 12. 1932/913. P.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletéi indokaiból helybenhagyja. * * = V. ö. a Mjogi Dtár VII. 106. és ISii. sz. esetekkel és az utóbbi jegyzetével.