Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. 61 a kitűzött időben pontosan nem teljesítené, felperes az egész kölcsönt felmondás nélkül lejártnak tekintheti és behajthatja. Továbbá megállapítást nyert a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállásban, hogy az 1913. évi november hó 1-én esedékessé vált részlelet alperesek e napon nem fizették meg, aminek következtében felperes az 1913. évi november hó 5-én kelt 2.'/. alatti levelével a hátralékos egész 13,809 K 68 fill. követelését a másodrendű alperesnek felmondotta, amely 14 napra szóló felmondást a másodrendű alperes nem fogadia el és 1913. évi november hó 8-án postatakarékpénztári csekkel 638 K 17 fill.-t a felperes javára befizetett, amit azonban felperes nem az adósság törlesztésére, hanem csakis mint átmeneti letétel vett kezelésbe a másodrendű alperes javára. Végül azonban megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy a kérdéses jelzálogi kölcsön felvételétől kezdve, az 1910., 1911,, 1912 és 1913. években, a május és november hó 1-én esedékes törlesztési részletek a legtöbb esetben nyolc napot meghaladó, sőt néha egy hónapi késedelemmel fizettettek le, anélkül, hogy felperes eme késedelem ellenében a kötelezvényben biztosított felmondási jogával élt volna. Minthogy pedig a felperes az alperesekkel szemben követett evvel a gyakorlattal alpereseket abba a tévedésbe ejtette, melynél fogva alperesek jóhiszeműleg vélelmezhették azt, hogy felperes a fizetés körül tanúsított rövidebb késedelmeskedés esetében velük szemben a kötelezvényben megszabott jogvesztést nem alkalmazza; minthogy ily körülmények közölt az egymással való érintkezésben és a pénzüzleti forgalomban megkívántató jóhiszeműség és bizalom azt követeli, hogy amennyiben a hitelező a múltban tanúsított elnéző gyakorlattól eltérve, a jövőben az adósra nézve jogvesztéssel járó és mindenekben a kötelezvényben biztosított szigorúbb eljárást akarja igénybe venni, erről az adóst előzetesen értesíteni és erre őket figyelmeztetni tartozott, amit azonban a tényállás szerint nem tett; ily tényállás mellett a felperes javára a postatakarékpénztárba a lejárat és esedékesség után a nyolcadik napon telt befizetés jogilag a késedelmet nem állapítja meg, a minélfogva a kötelezvényben foglalt rendkívüli felmondás és lejárat jogszerűleg helyt nem foghatván: a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályi, amidőn a mind a két alperesre nézve csak egységesen elbírálható ebbén a perben a felperest keresetével elutasította. = V. ö. Dtár új folyam XIX. ^3. ; III. folyam XIII. 50.; Magánjogi Dtár VII. 190. sz.