Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

16 Magánjogi Döntvénytár. 40. Az elajándékozott vagyont az ajándékozási ügyletből folyóan terhelő haszonélvezeti jog fennállása a megajándékozottat nem menti fel az örökség megnyíltával beálló kötelesrész kifizetésének a kötelezettsége alól. (Kúria 4914. december 10. 1157 1914. P. sz. VII. p. t.) ¥ ¥ = A hagyatékot terhelő haszonélvezet esetére az ellenkező elv áll: Magánjogi Dtár I. 232., V. 21., 66. sz. V. ö. Magánjogi Dtár IV. 1S-4. s 41. /. Szülő és gyermek közt létesült visszterhes vagyonátruházás esetében a szülőnek elismerése a többi gyermekével szemben rendszerint nem fogadható el bizonyítéknak arra nézve, hogy az átadott vagyon kikötött ellenértéke tényleg kiegyenlíttetett. — //. Ajándékozással elegy visszterhes ügylet esetében a kötelesrész kiszámításánál ajándékkép veendő figyelembe az átruházott vagyontárgy értékének az a része, mely a szolgáltatott ellenértéket meghaladja. (Kúria 1914. november 10. 1887,1914, P. sz. I. p. t.) A győri kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Ami a vételárnak az 1200 K-n felüli részét illeti: a szülő és gyermek közt létesült visszlerhes vagyonátruházás esetében a szülőnek elismerése a többi gyermekével szemben rendszerint nem fogadható el ugyan bizonyítéknak arra nézve, hogy az átadott vagyon kikötött ellenértéke tényleg kiegyenlíttetett; minthogy azonban felperesek is elismerték, hogy az örökhagyó nejének 2000 K hozománya volt, melyet örökhagyó a házasságuk alatt szerzett ingatlanok, köztük a vilás hagyatéki ingatlanok vételárába fektetett be, stb., mindezekből megállapítható, hogy id. B. B. l.-nak s nejének a 3. 7. alatt foglalt elismerése nem színleges, hanem a szerződési vételárnak a tartozás-