Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Magánjogi Döntvénytár. 43 Az utóörökös nem követelheti jogának telekkönyvi biztosítását, ha az örökhagyó ezt a biztosítást végrendeletében kizárta. (Kúria 1914. október 14. 1413/1914. P. sz. í. p. i.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperesnek a néhai B. M. állal az alperessel közösen s közjegyzői okiratba foglalt kölcsönös végrendeletre alapított keresete arra irányul, hogy alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy a felperesek mint törvényes oldahokonok javára rendelt utóöröklési jog biztosítása céljából az alperesre mint végrendeleti örökösre szállolt ingatlanokra az elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvileg följegyeztessék s a zálogjog az alperes által az öröklött ingatlanból időközben már eladott ingatlan 5000 K értéke erejéig alperesnek saját külön ingatlan vagyonára bekebelezlessék. Indokolták ezt azzal, hogy az alperes az öröklött ingatlanokból már eddig is többet eladott, amiből folyóan a felperesek utóöröklési joga annak leiekkönyvi biztosítása nélkül veszélyeztetve van. Tekintettel azonban arra, hogy a kölcsönös végrendelet határozott rendelkezése szerint, mely a felperesre kölelező, néh. B. M. örökhagyónak utóörökösökül kirendelt rokonai az alperessel, mint végrendeleti örökössel szemben az ulóörökségnek, vagyis az utóörökösödési jognak biztosítását követelni jogosítva nincsenek s ekként a felperesi kereset helytfoghatóságát a végrendelet maga egyenesen kizárja: az elsőbíróság a keresetet helyesen utasította el. (1913. dec. 30. 1365/911) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja indokaiból s azért, mert több jogot a felperesek nem igényelhetnek, mint amennyit nekik néh. B. M. végrendelete biztosít, annak eldöntése pedig, hogy öröklésüknek mely vagyonra, kik ellen és mily terjedelemben lehet helye, az utóöröklés esetének megnyílta előtt tárgytalan. * * — Mjogi Dtár III. k. 227. sz,