Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 32. A kiskorú által az öröklésről való lemondás iránt kötött szerződésnek a teljeskorúság elérése után bekövetkezett hallgatag helgbenhagyása. (Kúria 1913 nov. 18. 268/1913. IJ. sz. I. p. t.) A kir. Kúria ítéletének indokaiból: Habár B. L. és B. J. tanuk vallomásából az alperesek által vitatott végkielégítés megtörténtének időpontja naptárszerűleg meg nem állapítható, mindazonáltal vallomásaikból kétségtelen tényként jelentkezik az, hogy a felperes atyjának végkielégítése csakis már a megnősülése utáni, tehát az 1881. évi január hó 12. napját követő időben történhetett. A per során bemutatott születési anyakönyvi kivonat tanúsítása szerint a felperes apja teljeskorúságát 1881. évi szeptember hó 29. napján érte el s így elfogadva a felperesnek azt az álláspontját, hogy a végkielégítés és ezzel kapcsolatosan az örökségről történt lemondás tényleg még a felperes apjának kiskorúságában ment foganatba, mégis ez a lemondás joghatályosnak volt elismerendő ; mert az előbb jelzett időpontbeli adatok egybevetéséből nyilvánvaló, hogy felperes apja alig egy-két hónap múlva teljeskorúvá vált és dacára annak, hogy halála csak másfélévvel ezután, vagyis 1883. évi március hó 21-én következett be, a kiskorúságában kötött jogügyletet a maga részéről nemcsak nem vonta vissza, hanem ellenkezőleg azt azáltal, hogy a végkielégítés s illetve lemondás címén kapott 120 frtot lóvásárlás céljából kérte és ezen a pénzen vásárolt lovakat egészen haláláig használta, — nagykorúságának elérte után jóváhagyta. Ennélfogva a leiperes apja az öröklési kapcsolatból kilépvén, felperes annak jogán a nagyapai hagyaték rendezése tárgyában létesült kétrendbeli osztályos egyesség joghatályát sikeresen meg nem támadhatja. De ettől eltekintve nem bíi megállható alappal felperes keresete még azért sem, mert a per adataiból megállapítható, hogy felperes nagykorúságának elérte utáni időben az 1886. évi október hó 17-én és 1894. évi április hó 5-én kötött osztályos egyességet jóváhagyta. Nem szorul bizonyításra, hogy felperesnek a család viszonyait ismernie kellett és így akkor, amidőn ő 1901. évi február havában nagykorúsíttatott, tudnia kellett, hogy az egész nagyapai vagyon az alperesek birtokában van, Őneki, mint egyenrangú