Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. van közös vagyon, a felperes közösségi igényt s arra biztosítási csak úgy érvényesíthetne, ha ő is a kezén lévő közös vagyont már osztályra bocsátotta volna. Enélkül azonban a feleségére hárult haszonélvezetre vonatkozó közösségi jogának, még ha ez egyébként arra is kiterjedne, biztosítása iránti keresete alaposnak s jogosnak el nem fogadható. (1911. évi december hó 19. 31616/911. P. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja s a b—i ingatlanra alperes javára bekebelezett életfogytiglani haszonélvezeti jogot a peres telek közös vagyonául megállapítja. Indokok: A házassági vagyonjognak azt a rendszerét, mely szerint a házasfelek meglevő és ezentúl bármily jogcímen szerzendő minden vagyonukra nézve a vagyonközösséget megállapítják, hazai törvényeink, nem szabályozzák, de nem is tiltják. Kétségtelen ennélfogva, hogy a peres felek, mint házastársak, az A) alatti közjegyzői okiratba foglalt házassági szerződéssel érvényesen állapodhattak meg abban, hogy köztük általános vagyonközösség fog fennállani, úgy a már meglevő, mint az ezentúl reájuk száilandó vagyonra vonatkozólag. Ebből folyik, hogy a házasság fennállása alatt is mindegyik házastárs jogosítva van minden korlátozás nélkül a másik házastárstól azt követelni, hogy őt ez utóbbi a házasság fennállása alatt reája szállott vagyonnak közös tulajdonába és birtokába bocsássa. Mivel pedig a kereseti haszonélvezeti jog, bár személyhez van kötve, mégis annyiban a forgalom tárgya, amennyiben ennek a jognak gyakorlása jogügyletlel harmadik személyre is átruházható, másfelől pedig az 1881 : LX. t.-c. értelmében a haszonélvezetnek jövedelme a haszonélvező adósságai miatt zár alá vehető és zárgondnok útján ériékesíthető, annálfogva kétségtelen, hogy bár a haszonélvezet mint személyhez kötött és át nem ruházható személyes szolgalmi jog, a házassági szerződésben a felek közt létesített általános vagyonközösség folyományaként meg nem osztható s hogy az alperes személyéhez kötött haszonélvezeti jog félrésze felperes javára be nem kebelezhető, mégis ezen haszonélvezetnek gyakorlása, ami voltaképen a haszonélvezet lényege, az egymásközt teljes vagyonközösséget létesített felek közt megosztható s így alperes az ily módon való megosztást az A) alatti házassági szerződés értelmében tűrni tartozik. (1912 november 12. 1328/912. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét megváltoztatja s az elsőbíróságnak a felperest keresetével elutasító ítéletét hagyja helyben.