Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)
34 Magánjogi Döntvénytár. váltan élő alperes, felperes ellen házasságuk felbontása iránt pert indított, mely még folyamatban van. A házasélet ilyetén állapotában felperes keresetével, az alperes állal szerzett, s jelenleg gyakorolt is ezen haszonélvezetre, a házastársi vagyonközösségnek arra is kiterjedő bírói megállapításával a vagyonközösség jogának telekkönyvi biztosítását kívánja elérni. A házassági vagyonjognak arról a rendszeréről, mely szerződéses kikötés alapján a házasfelek közt teljes és általános vagyonközösséget állapít meg, hazai jogunk részletes és külön szabályozást nem tartalmaz ugyan. De tekintve, hogy törvényi házassági vagyonjogunk szerint is közszerzemény lesz mindaz, amit a házastársak külön kikötés mellett közszerzeménnyé nyilvánítanak, s ekként összes vagyonukat is szerződésileg közszerzeményi vagyonná minősíthetik, amely esetben lényegében nem áll elő más, mint általános vagyonközösség, csakhogy a közszerzeményre vonatkozó szabályok alkalmazásával; s tekintve, hogy a teljes és általános vagyonközösség mint szélesebb körű, magában foglalja a közszerzeményt, úgy hogy ami a közszerzeményre áll, az még inkább megállhat az olyan vagyonra, amely a teljes és általános vagyonközösség keretében keletkezik, feltéve, hogy egyébként a szerződési teljes és általános vagyonközösség jogi természete azt megengedi: az általános vagyonközösségre a jogviszony hasonlóságánál fogva a közszerzeményre vonatkozó szabályok megtelelő alkalmazást is nyerhetnek. A közszerzeményre fennálló szabályok értelmében a kö/szerzemény a házasság tartama alatt nemcsak fel nem osztható és ki nem adható, de sőt a Kúria 41. sz. döntvénye értelmében nem is biztosítható. Ez a közszerzeményi jog természetéből folyik, mely szerint az csak a házasság megszűnésével áll elő és érvényesíthető, annak tárgyát is csupán az a vagvonszaporulat képezi a maga összességében, mely a házasság előtti s alatti külön vagyonok leszámításával a házasfelek szerzésének eredményeként jelentkezik a házasság megszűntekor. A közszerzeményi jog tehát egységesen ölelvén fel a házasság alatti gazdálkodás összes eredményét, csak erre, az egész házasság alatti szerzés összes eredményére, nem pedig az abból kiszakított egyes vagyontárgyakra vonatkozhatik és irányulhat. Épen ennek folytán annak megállapítása céljából, hogy egyáltalán létezik-e közszerzemény, csak a mindkét házasfél vagyonának egész tömege vehető a maga paszszíváival együtt, az összvagyon mérlegének felállítása melletti vizsgálat alá, mert az imént mondottak értelmébe i csupán a vagyonközösségnek ily vizsgálata és mérlegelése mellett határozható meg, hogy van-e valamelyik házastársnak közszerzeményi igénye, támaszthatnak-e ezen a címen ő vagy jogutódai köve-