Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magáitjogi Döntvénytár. 27 járásban irányadó ítéleti lényállása szerint a per tárgyává tett 298 hold ingatlan majorsági töídbirlok volt és azt K. község volt úrbéresei ;i 18. század óta bírlák ós használták. \ fennebb említett törvényszakaszok értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékul szolgálható tárgyalási jegyzökönyvek, szerint leiperesek az líMl szeptember hó napján megtartott tárgyalás rendén azt adták elő, hogy a peres II. li és az E. II. majorsági földek 298 ; 222 = 520 hold tertiletűek és a per adalai szerint e két ingatlan területe a földkönyvben azért van 024 hold területűnek feltüntetve, mert éhből a patakok, folyók és terméketlenek 103 holdat tesznek ki. Az említett tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperesek előadták azt is, hogy a volt földesúr a peres ingatlan használatért kikötött «klassenmássige Uezahlung»-ol időről-időre felemelte, azt az úrbéres község egyesekre kivetette és tőlük beszedvén alperesnél lefizette. A fellebbezési bíróságnak további ítéleti indokolása értelmében alperes 3—14. alatt haszonbéri szerződéseket csatolt, amelyeknek tartalma szerint alperes úgy az «E. H.». mint a peres «H. E.» ingatlan területet, mely a foldkönyv és a fennebb előadottak szerint 624, illetőleg 520—521 hold kiterjedésű, 1857. év óta közigazgatási úton meghatározott időre különböző bérösszeg fizetése ellenében időnként a községi elöljáróságnak és időnként egyeseknek haszonbérbe adta, a haszonbéri szerződésekben kifejezetten megjelölt feltételek mellett azzal a kikötéssel, hogy ha a haszonbérlők a fellételeknek meg nem telelnek, alperes a haszonbérleli szerződést megszüntetni jogosult. A fellebbezési bíróságnak ítélete rendén elfoglalt jogi álláspontja az. hogy az említett haszonbéri szerződések jelen per érdemi elbírálására döntő súllyal azért nem bírnak, mert ezekkel nincs igazolva, hogy a felperesek a H. E.-ra létesített, korábbi megállapodástól elállottak és arról a H. E.-ról lemondottak volna; és. megállapította, hogy alperes a fennállott jogviszonyt 1909. évi október hó 31. napjával egyoldalúan megszüntetvén, felperesek a peres ingatlant eddig az időpontig bírták és használták. A majorsági zsellérperekben elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a kereseii ingatlan az 1896 : XXV. t.-c. 1. §-a szerinti jogi természettel bír-e és terheli-e ezt az ingatlant oly szolgálmány, hogy ennek megváltása alapján az ingatlan kizárólagos tulajdonul az idézett törvény értelmében megszerezhető és hógy felperesek ezt a szolgálmányt ebből a célból megváltani jogosultak-e. Az 1836 : VII. t.-c. 12. §-a értelmében a majorsági zsellérség! viszony a volt földesúrral kötött szerződés alapját volt létesíthető és az 1896 : XXV. t.-c. 1. és 4. §-a a szolgálmány meg-