Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Magánjogi Döntvénytár. 3 Először azérl nem, meri a végrehajtási törvény szabályai szerint, ha valamelj jogra irányul ;t végrehajtás, csak maga a jog, vagy a jogból előállolt követelés vonható végrehajtás alá, ellenben a hasznok, mini még csak ;i jövőben létesülő vagyontárgyak, a VT. 208- 213. §-ai értelmében csak abban az esetben tárgyai ;i foglalásnak, azok ingatlanokból származnak. Másodszor pedig azérl nem helyes az az érvelés, inert a gyógyszertári jognak jövedelme nincsen is. Ez a jog csak ;i gyógyszertári üzem folytatására ad jogosítványi s ;i gyógyszertár jövedelme nem a gyógyszertári jog, hanem ;i gyógyszerész személyes üzleti tevékenységének hozadéka. Azáltal tehát, hogy a gyógyszertári jövedelmekre foglalás, szoros zár és zárgondnoki kezelés úlján végrehajtás vezettetett, egy oly eljárás létesült, amelynek a végrehajtási törvény anyagi jogi rendelkezései szerint helye nincsen. De nincsen annak helye a törvény eljárási szabályai szerint sem, mert a szoros zár a VT. 75. §-a szerint csupán ingóságokra foganatosítható s a zárgondnok jogköre csupán az ingÓK megőrzésére és kezelésére, de nem bizonyos üzem gyümölcsöztető folytatására terjed ki. Ily tevékenységre a zárgondnoknak egyedül a VT. 164. £-a alapján tett bírói intézkedés, a 237. §-a szerinti zárlat és az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében van joga. Tehát a lent kifejteit jogi felfogás szerint a VT.-nek úgy anyagi jogi, mint eljárási szabályai szerint a végrehajtás ily módja meg nem engedhető. Az ellenkező fellogá.snak íőérve az, hogy a VT. valamely személyes tevékenységből előálló jövedelemnek végrehajtás alá vonását kifejezetten nem tiltja. Ez az érvelés helytelen. Ép ellenkezőleg csak azzal lehet érvelni, hogy a végrehajtásnak mindazok a módjai, amelyeket a VT. kifejezetten meg nem enged, foganatba nem vehetők. A VT. ugyanis a kiterjesztő értelmezési meg nem tűri. Az ily kii er jesztő törvénymagyarázás az egyén személyes és vagyoni jogait a legnagyobb mértékben veszélyeztetné, a gazdasági életet, különösen pedig a hitelviszonyokat a legnagyobb bizonytalanságnak tenné ki. Hogy a VT. kifejezett tilalmának hiánya a törvényben nem szabályozott végrehajtás jogossága mellett fel nem hozható, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy senki sem vonja kétségbe azt, hogy például végrehajtás csak az adós vagyona, de nem a személye ellen vezethető, dacára annak, hogy e részben a VT. kilejezett tilalmat szükségtelennek tartott felállítani. I*